Zorro újra visszatért
„Visszatért, már két maszkja van, egyes számmal… Petr »Zorro« Cech” – kiabálta a Stamford Bridge ceremóniamestere a Chelsea–Wigan találkozó előtt. Végérvényesen ekkor dőlt el, hogy az elmúlt egy hét csodája beteljesedett, és az április 7-én még a műtőasztalon fekvő Petr Cech ha két maszkban is, de ott volt a pályán, függetlenül attól, hogy néhány nappal korábban ötven (!) öltéssel varrták össze az állát, illetve az ajkát. A műtét napján még azt írták, vége az idényének, amikor csapata egy nappal később túljutott a Fenerbahcén (ugyanakkor elveszítette második számú kapusát, Carlo Cudicinit), már arról suttogtak, hogy a Liverpool elleni BL-elődöntőn már bevethető lesz, erre ő egy héttel korábbra hozta a visszatérése idejét. „Hétköznapi embereknél sokkal hosszabb lett volna a folyamat, de én futballista vagyok” – mondta az összecsapás után a cseh kapus.
Persze igazából nem is azon kell csodálkozni, hogy védett a Wigan ellen, hanem azon, hogy négy nappal a Tal Ben Haimmal való, csaknem fatális ütközése után már edzett. „Futhatok, a konditeremben is dolgozhatok, most már csak arra várok, hogy a sebész találjon megoldást arra, hogy minél hamarabb újra a pályán lehessek. Szerintem két héten belül erre is sort kerítünk” – mondta akkor Cech. Nem két héten, de néhány napon belül meglett a megoldás, a kapus megkapta második védőmaszkját, és Antonio Banderast, a Zorro álarca című film főszereplőjét idéző fizimiskával odaállt a gólvonalra a Stamford Bridge-en. Szegény Hilário, a harmadik számú kapus egy nappal korábban még azt fejtegette, mennyire megérte várni, és néhány meccsen végre ő védhet a Chelsea-ben, és Avram Grant vezetőedző is csak annyit mert megkockáztatni, hogy „titokban teszteljük a második sisakot”. Cech meg szinte egyből bevetette. Bár aki ismeri Cech kórtörténetét, az a 2006–2007-es idény óta semmin sem csodálkozik. Kisebb vállműtét után vágott neki az évadnak, ezt még fel sem vette volna, csakhogy 2006. október 14-én majdnem a pályafutása is kettétört. Ütközött Stephen Hunttal, a Reading játékosával, és koponyacsonttörést szenvedett. (A sors kegyetlen játéka: akkor is Cudicini állt be a helyére, és az olasz kapus akkor sem tudta végigjátszani a találkozót.) „Örülhet, hogy túlélte” – mondta első ijedtségében José Mourinho, a londoniak akkori menedzsere. Az édesapja szerint legalább egyéves pihenőt kellett volna tartania, az orvosok azt mondták, végzetes lenne, ha az utasításokat megszegve túl korán térne vissza a pályára – erre az operációja után három hónappal, 2007. január 20-án már ő védett a Liverpool ellen. Rohamsisakra emlékeztető fejvédőben, szinte biztosan nem makkegészségesen, de ő volt a Chelsea leghátsó embere.
Az első mérkőzése még nem volt parádés, a londoniak 2–0-ra alulmaradtak a Poollal szemben, azt követően viszont Cech 810 percen keresztül nem kapott gólt a Premiershipben, márciusban pedig pályafutása során először őt választották meg a hónap játékosának Angliában. Őt megelőzően Tim Flowers, a Blackburn egyese volt a hónap labdarúgója, még 2000 szeptemberében. Akkoriban azt mondták, sok rossz már aligha történhet a kapusssal, de csak decemberig volt igaz az állítás. Attól kezdve vádli- (5 mérkőzés kihagyás), csípő- és comb- (2), illetve megint combsérülés (9) miatt sorozatosan pihenőre kényszerült.
„Horrorisztikus idényem van, de remélem, ezzel már tényleg vége a rossz sorozatnak. Nem csupán erre az évadra, hanem végérvényesen. Legutóbbi sérülésem is sima edzésbalesetből adódott, olyanból, amely ötvenszer is előfordulhat egy egyórás gyakorláson. Meg akartam fogni a labdát, és csak az járt az eszemben, hogy ne kapjak gólt. Mert sohasem akarok kapni. Ez az érzés örökre bennem marad, és biztos, hogy téthelyzetben sem fogok óvatoskodni, ha ilyen körülmények között kell mentenem. Ha félnék, nem lenne értelme a gólvonalra állnom. Én a védéshez értek a legjobban, azt meg tudtommal a kapuban lehet művelni” – mondta Cech.
Alighanem hamarosan újra kiderül, milyen magas szinten ért hozzá.
