Mint a papagáj ismételgetem: jó lenne, ha egyszer a Vasas és a Honvéd is jól játszana. Azt hiszem, ez a negyedik meccsen végre bekövetkezik. Érdekes kérdés, hogy a Honvéd és a Vasas miképpen gazdálkodott az idejével, hiszen amíg a Domino egy hetet pihenhetett, a piros-kékek szerda este olyan meccset játszottak, amelyen feltétlenül tovább kellett jutniuk. Ebből a szempontból a Honvéd egy megterheléssel jobban áll. Más kérdés, hogy így sem biztos, hogy előnyben van, hiszen a Vasas ritmusban maradhatott. A piros-kékek azonban láthatóan szenvednek. Nem bátorkodnék tanácsokat adni, de az talán segítene, ha Steinmetz Ádám két méteren centerezne, ha normális arányban használnák ki az emberelőnyöket – a Kotor elleni nyolc fórból szerzett egy gól finoman fogalmazva is harmatos teljesítmény, ráadásul az az egy is inkább akciógól volt –, s ha az emberhátrányokra is figyelnének. Régi mondás az uszodában, hátrányban kicsik előre, nagyok hátra, hiszen hiába ér a víz mindenkinek nyakig, egy nagyobb termetű ember nagyobb területet tud védeni, azaz nem biztos, hogy ha mondjuk valamelyik Steinmetz vagy Varga állt volna a lövőkkel szemben, akkor is kétszer eredménnyel játssza meg ugyanazt a figurát a Kotor. Amúgy is a taktika lehet a legfontosabb: hiába van mindkét oldalon hét-hét játékos, azért lehet tudni, s a felek tudják is, melyek a másik gyenge pontjai, csak eddig nem sikerült őket kihasználni. Vannak, akiket nyugodtan lehet lőni hagyni, s vannak, akiket egyáltalán nem. Röviden ennyi. Mindazonáltal a Domino lélektani előnyben van, egyrészt a kétpontos vezetés miatt, másrészt mert szellemileg frissebb lehet, s majdhogynem következmények nélkül pólózhat, hiszen ha kikap, akkor is marad még egy alkalom a döntőbe jutásra, ráadásul otthon. Szerintem a Honvéd úgy számol, a Vasas erőlködése most kihasználható.
