válogatott kezdőcsapatának tagja volt: az Újpesten lőtt gólját például máig emlegetik az ínyencek (balról érkező beadás után jobbal megszelídítette a labdát, majd mielőtt a földre pattant volna, ballal habozás nélkül a felső sarokba zúdította).
Most pedig az is érdekes, hogy egyáltalán játszik.
Hrepka Ádám felfelé ívelő karrierje ugyanis megtört. A válogatott forma elillant, és a csatár messze volt élete legjobbjától, amikor a hőn áhított külföldi szerződés létrejött. Több mint fél évvel ezelőtt elkezdődött már az őszi szezon, amikor Hollandiába, a NEC Nijmegenhez szerződött. Tehetsége alapján minden szakember egyetértett abban, hogy a technikás és gólerős futballistának csak ugródeszka lesz a holland bajnokság, s hamarosan még nagyobb klubhoz, még erősebb bajnokságba kerülhet. Akkoriban sokat cikkeztünk arról, hogy a csatár nem tudta magát beverekedni a holland középcsapatba, ha lehetőséget kapott, nem tudott élni vele, s végül olyannyira elfogyott az önbizalma, hogy a NEC lemondott róla. Önmagát újra felépítendő, Hrepka Ádám visszatért az MTK-ba, de produkciója eddig nem emlékeztetett korábbi önmagára.
„Egy gólt kellene rúgnia, s akkor újra a régi lehetne” – mondták az MTK-nál, de ez a gól csak nem akart megszületni, még úgy sem, hogy az előző fordulóban az MTK a Siófok ellen játszott, és háromgólos előnynél csapata 11-eshez jutott. A kijelölt ítéletvégrehajtó, Kanta József azonban odaadta a labdát Hrepka Ádámnak: rúgd te! Egyértelmű volt a szándék, talán megszülethetett volna az a gól, amely viszszaadja a támadó önbizalmát.
„Nem az volt a baj, hogy kimaradt a tizenegyes – mondta Garami József. – Hanem az, hogy a kipattanót az üres kapu fölé rúgta. Én ismerem a fiút, és tudom, ha rendben lett volna, akkor lekezeli a labdát, és besétál vele az üres kapuba.”
A szakvezető hozzátette: ő pontosan tudja, hogy játékosa milyen teljesítményre képes.
„Ha jól emlékszem, éppen itt, Zalaegerszegen rúgta élete második élvonalbeli gólját – nosztalgiázott Garami József. – A meccs hajrájában talán negyedórára állítottam be, és egyszer csak egyedül állt szembe a kapussal. Csinált két testcselt, a kapus leült, ő meg átpöccintett fölötte. Ilyet csak olyan játékos tud rúgni, aki tökéletesen tisztában van saját képességeivel, hisz magában, ezért mer vállalkozni.”
Természetesen az MTK szakmai igazgatója sem tagadta, ő is tisztában van azzal, hogy a futballista messze van korábbi önmagától. Ezért lehetett érdekes, hogy a meghatározó játékosnak mondott Szabó Ádám és Kulcsár Tamás Zalaegerszegen csak a kispadra került, Hrepka Ádám azonban újra ott volt a kezdők között.
„Tudom, hogy a kispadon ülve nem találhat magára senki – mondta Garami József. – Persze gólt senki sem rúg majd helyette, így neki kell visszatalálnia korábbi önmagához.”
Az első MTK-támadás végén aztán Hrepka Ádám átvette a labdát, egyet igazított rajta, majd kilőtte a bal felső sarkot. Hogy ez a találat átlendíti-e az MTK futballistáját a mentális holtponton, az majd a jövőben derül ki, de ez a gól igazolta, hogy a futballedzői poszt nemcsak szakmai, hanem sokszor pedagógiai feladat is…
„Nagy kő esett le a szívemről – mondta Hrepka Ádám a találkozó után. – Már nagyon szenvedtem attól, hogy képtelen vagyok a kapuba találni. Igyekeztem mindent megtenni, hogy túlessek a rossz perióduson, és remélem, ismét sikeres időszak következik a karrieremben. Örülök, hogy a gólommal megnyertük e fontos mérkőzést, és újabb lépést tettünk a bajnoki cím elhódítása felé. Nagyon hálás vagyok csapattársaimnak is, akik sokat segítettek nekem abban, hogy kikerüljek a hullámvölgyből.”
