Hiányzott az ikerpár
Pontosan olyan hangulata volt ennek a meccsnek, mint amilyet az ember elképzel: félház, nyugalom, komótos kezdés. Az első valamirevaló jelenet negyedóra múltán jött el, amikor szegény Majoross Gergely bokáját eltrafálta egy távoli bomba – Mogyi fájdalmas ábrázattal le is csúszott jégről –, majd amikor az első harmad finisében, a második eredménytelen magyar előny végén kiegészültek a lengyelek, s hirtelen kettő az egyben találták magukat a büntetőpad felőli oldalon, aminek tűzijáték lett a vége Szuper Levente ketrece előtt. Ezenkívül annyi történt, hogy Marcin Jaros és Martin Voznik átbukfencezett egymáson a két bulikör között még az elején, Tokaji Viktor pedig a korongbedobás óta úgy hajtott, mintha üldöznék.
Szuper Levente is iparkodott, néhány percen át vastól vasig repkedett a második harmad elején – aztán a bejelentett rotáció alapján bejött a helyére Budai Krisztián –, avagy a több mint egy hét múlva a divízió 1es világbajnokság másik csoportjában vitézkedő Lengyelország sokszor kevergetett a mieink kapuja előtt, miközben a másik végen Galanisz Nikandrosz egy-egy okos passza teremtett lehetőséget, amelyek azonban kimaradtak. Nem csoda, hogy Horváth András mérgesen püfölte a palánkot ütőjével, akárhányszor lejött a jégről, nagyobb koncentrációra sarkallva a társakat. Ezzel párhuzamosan a szövetségi kapitány a túloldali „kakasülőn”, fent, a tv-állások mellett jegyzetelgetett egy műanyag székben – hátha onnan jobban lehetett látni, miképpen születik majd gól az egyenlő küzdelemből.
Végül úgy született, hogy egy kapu előtti kavarodásból csak Budai mögé került a korong, s mivel később sem nagyon jöttek a magyar akciók, szép csendben eldőlt, hogy vereséggel ér véget a gyakorlómeccs. Mindazonáltal a halovány produkció ellenére biztathatjuk magunkat azzal, hogy nem játszott se Ocskay Gábor, se Palkovics Krisztián, a francia légióról nem is beszélve, úgyhogy bizonyosan lesz ez még jobb is.
