Világcsúcsot akar úszni
Több mint egy hét telt a 200 méteres pillangóúszás döntője óta. Elégedett az ezüstéremmel és a kiváló idővel, vagy bosszantja, hogy mindössze 12 századdal szorult a dobogó második fokára?Több mint egy hét telt a 200 méteres pillangóúszás döntője óta. Elégedett az ezüstéremmel és a kiváló idővel, vagy bosszantja, hogy mindössze 12 századdal szorult a dobogó második fokára?
Örülök az eredménynek, de bosszankodom is, hiszen nem mindegy, hogy valaki arany-, vagy ezüstérmes az Európa-bajnokságon.
A gratulációk mellett hall-e olyan megjegyzéseket, hogy az olimpia évében megrendezett Eb-n könynyebb a dobogóra állni?
Az Európa-bajnokság előtt sokan mondogatták ezt, de a verseny után elcsitultak ezek a hangok, leginkább az időeredményem miatt.
Amelyről közvetlenül a döntő után azt nyilatkozta, hogy edzőjét és saját magát is meglepte vele. De rögtön utána merészen fogalmazott Pekingről.
Edzőm, Fehérvári Balázs 2:08on belüli időt várt tőlem, és én sem számítottam arra, hogy ilyen jól úszom majd. Továbbra is tartom, hogy 2:06-on belül szeretnék úszni az olimpián.
A világrekordot az ausztrál Jessicah Schipper tartja 2:05.41-gyel, vagyis ez azt is jelentheti, hogy világcsúcsot akar úszni Pekingben.
Igen, így is fogalmazhatunk, de maradjunk annyiban, hogy legalábbis megpróbálom. Azt hiszem, a hátralévő hónapokban képes vagyok arra a kicsivel több mint egy másodperces javulásra.
Ha viszont a vetélytársak is fejlődnek, akkor lehet, hogy a most még világcsúcsot jelentő idő csak a hatodik helyhez lesz elég.
Azért ezt nem hiszem! Ausztrál, kínai, japán, amerikai, lengyel ellenfeleim lesznek az olimpián, vagyis többen pályázunk majd a dobogóra, de nem félek. Tisztában vagyok azzal is, hogy Pekingig sokat kell még javulnom, de sohasem riadtam meg a feladatoktól, a téttől és a kemény munkától sem.
Figyeli a vetélytársak eredményeit?
Vannak napok, amikor el is tud szomorítani egy-egy általuk úszott jó idő, de azért összességében inkább motivál a fejlődésük.
Hogy érzi, elsősorban miben kell még javulnia?
A másodpercekben! Komolyra fordítva a szót, van még hová fejlődnöm. Eindhovenben valamivel lassabban kezdtem az első százat, mint szoktam.
Lassabban? Kívülről úgy tűnt, gyilkos iramot diktál. Féltettük is, hogy nagyon elfárad a végére.
Látja, ehhez képest a második százon két másodperccel jobb voltam, mint korábban! És még ezen is javítanom kell, mert nincs kétségem afelől, hogy Pekingben sorra dőlnek majd meg a világcsúcsok.
Az egyiket ön is megcélozza.
Kérdés, hogy társakkal vagy nélkülük...
