Noha a hazai közvélemény csalódással vette tudomásul, hogy a magyar válogatott nem jutott tovább csoportjából az 1982es spanyolországi vb-n, a bizonyítvány magyarázható volt: a címvédő Argentína és az Eb-ezüstérmes Belgium előzte meg a mieinket, akiknek mindössze negyedóra hiányzott a belgák legyőzéséhez, egyben a továbbjutáshoz – egyszóval nem volt ok Mészöly Kálmán szövetségi kapitány felállítására, a csapat vele vágott neki az Eb-selejtezőnek. Bár a nagy öregek közül Bálint László, Fazekas László és a kapus Mészáros Ferenc sorban elköszönt, a derékhad együtt maradt – nagyjából még egy évig, a dánoktól elszenvedett 3–1-es vereségig, amellyel gyakorlatilag megpecsételődött a sorsunk. Luxemburg kétszeri 6–2-es legyőzése után ugyanis kikaptunk Angliában (0–2), majd idehaza a görögöktől (2–3), ezért az újabb, koppenhágai kudarc után Mészöly már a repülőtéren felajánlotta lemondását. Utóda segítője, Mezey György lett, akinek megfiatalított csapata ötvenszázalékos mérleggel hozta a hátralévő három meccset, zárásképp Kiss Sándor góljával 1–0-ra legyőzve a későbbi bronzérmes Dániát.
