Csodacsere lett a japán légiós

Nagyon úgy fest, hogy a Hon védnál tényleg komolyan gondolják a közép-európai stílusú rendteremtést, legyen szó csapatról, PR-ról, marketingről, stadionról, létesítményről – és ezen belül a lelátóról, a szó szoros és tágabb értelmében egyaránt.

A XIX. kerületi arénában a Puskás-tribünhöz vezető lépcsősoron felfelé baktatva az alábbi feliratú táblába ütközik az arra járó: „A Bozsik-stadion családi program és a mi otthonunk. Itt mocskos, gyalázkodó, káromkodó, istengyalázó, rasszista, kötekedő ordítozásnak, dobálózásnak helye nincs! Az elkövetőket azonnal kivezetjük a stadionból, kitiltjuk, és indokolt esetben feljelentést teszünk ellenük! Megértésüket köszönjük!”

Aláírás: Budapest Honvéd FC-vezetőség.

Tiszta sor. A kispesti menedzsment (és annak élén a magyar futballban üzletemberként, tulajdonosként, immár Honvéd-szurkolóként és bloggerként is markáns szerepet vállaló George F. Hemingway) egyértelműbben nem is fogalmazhatott volna.

A szavakat ráadásul tettek is követik a Puskás Ferenc utcában.

A keddi, Kazincbarcika elleni Magyar Kupa-negyeddöntő visszavágóján (4–2) a szakvezetőt, Supka Attilát magányosan szidalmazó szurkolót másodpercek alatt kiemelték a biztonságiak a gyér számú közönségből, s csak a főbejáratnál vettek búcsút a delikvenstől. Ő speciel megúszta egy szelíd ejnyebejnyével, azaz a klub nem tiltotta ki a Bozsik-stadionból. Egyedi elbírálás – megbocsátás.

őrök viselkedése provokálta ki, ám az ügyben a klasszikus kérdés következik: mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás?). Ergo: az újkori Honvéd