Az óvatoskodók ugyan figyel meztettek a gyirmóti első negyedórára, amikor az NB II-es csapat két gólt lőtt; néhány idősebb szurkoló ugyan még emlékezik arra a 1980-as MNK-mérkőzésre, amelyen az NB II-es MÁV-DAC ütötte el az akkor is élvonalban szereplő Rákóczit a négy közé kerüléstől Kaposvárott – ám kedden érthetően továbbjutást vártak a hazaiaktól. Az elődöntőbe jutás mindeddig egyszer sikerült a Rákóczinak, nevezetesen 1976-ban, amikor a finálétól a Fradi ütötte el a somogyi zöld-fehéreket.
A továbbjutás mellett persze a győzelmet is kötelező volt megszereznie, már csak az önbizalom visszaszerzése érdekében is, hiszen a legutóbbi két bajnoki meccs elvesztése miatt igen nagy szükségük van a somogyiaknak a sikerélményre a Debrecen elleni találkozó előtt. A Rákócziban nem volt teljes a létszám: Maróti Béla sérülés miatt hiányzott, Nemanja Nikolics pedig betegséggel küzd – utóbbit néhány nappal ezelőtt a Diósgyőrbe tartó buszról kellett viszszahozni Kaposvárra, mert út közben belázasodott.
Kezdettől nagy mezőnyfölényben játszott a Rákóczi, s potyaízű góllal jutott előnyhöz. Szünet után gyorsan eldőlt a mérkőzés sorsa, ám a fokozatosan elfáradó NB II-esek továbbra is derekasan harcoltak. Jellemző a mérkőzésre, hogy a legnagyobb taps Petrók Viktort köszöntötte, amikor becserélték – tudniillik féléves kihagyás után most lépett pályára először hazai közönség előtt.