Nem állítjuk, hogy sűrű programja van mostanában az U21-es válogatottnak: tétmeccset legutóbb november 18-án játszott az együttes (a lettországi Európa-bajnoki selejtező 1–0-s vereséggel zárult), a soron következő megméretés augusztus 20-án lesz (hazai pályán San Marino ellen), a köztes időszakra (kilenc hónap!) maradt a Horvátország elleni felkészülési találkozó. Aligha tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, a korosztály nagyobb figyelmet érdemelne, a fiataloknak éppen olyan szükségük van sorozatos nemzetközi erőpróbákra, mint a kirakatcsapatnak számító felnőttválogatottnak. A Magyar Labdarúgószövetség elöljárói azonban úgy gondolkodnak, ebben az esztendőben a kiemelt figyelmet az A-válogatottra és az U19-es gárdára (amely az Eb-selejtező májusi, hazai rendezésű elitkörére készül) fordítják – fáradozásuk remélhetőleg eredményekben is megmutatkozik.
Sisa Tibor szövetségi edző hétfőn és kedden a tatai edzőtáborban gyakorolt a labdarúgókkal, és már az első edzés előtt kiderült, hogy Demjén Gábor és Hrepka Ádám játékáról sérülés miatt le kell mondania. Az ellenfél szakvezetője, a világbajnoki bronzérmes kapus, Drazen Ladic ekként nyilatkozott az összecsapás előtt: „Erős válogatottal akartunk játszani, ezért a magyarok elleni találkozó remek felmérő lesz számunkra.”
Nos, az lett, a horvát tréner csapatának meg kellett küzdenie a győzelemért: a három büntetőt is hozó összecsapáson (Bogdán Ádám a második játékrészben, döntetlennél hárította Nikola Kalinic tizenegyesét) a házigazda csak a hajrában tudta a maga javára fordítani a párharcot.
„Tudom, a messziről jött ember azt mond, amit akar, mégis állítom: nyolcvan percen keresztül irányítottuk a játékot, valamennyi futballistánk jó teljesítményt nyújtott, és szinte végig úgy éreztem, megnyerjük a mérkőzést – mondta Sisa Tibor szövetségi edző. – Aki lehetőséget kapott, annak sem a hozzáállását, sem a futómennyiségét nem érheti kritika, még a horvátok is elismerték, a döntetlen ezúttal reálisabb eredmény lett volna. Az első játékrészben a hazaiak szinte csak a büntetőrúgásból lőttek kapura, majd amikor a szünetet követően bennünket támogatott a szél, még kevesebb veszélyt jelentettek. Sajnos hiába dolgoztunk ki helyzeteket, mind kimaradt, aztán a hajrában egy oldalról elvégzett távoli szabadrúgás után gólt kaptunk, és mert az egyenlítés érdekében túlzottan kinyíltunk, jött az újabb hazai találat. Veszíteni sohasem jó, ám mert ellenfelünket jegyzik magasabban a nemzetközi porondon, mutatott játékunkra lehet építeni a jövőben.”