Civilként is a pályán volt

A mérkőzéslátogatással kap csolatban kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét – mondhatták Hegedűs Lajosnak, a Siófok betegeskedő kapusának. Az utánpótlás-válogatott futballistát péntekig kórházban ápolták, mert fájdalmat érzett a szíve körül, infarktusgyanús tünetekkel került az orvosok elé. Szerencsére „csak” mellhártyagyulladást állapítottak meg a doktorok, így Hegedűs Lajos hazamehetett.

Szombaton pedig természetesen kilátogatott a Siófok hazai meccsére. Aki csak észrevette a 21 éves kapust, megölelte az öltözőfolyosón, és természetesen jobbulást kívánt neki.

„Egyelőre feküdnöm kellene, de ki akartam jönni erre a mérkőzésre – mondta a kezdés előtt a kapus. – Megbeszéltem az orvosokkal, hogy nekem mindenképpen itt kell lennem, és sikerült is meggyőznöm őket arról, hogy nem kell aggódni, nem lesz semmi bajom. Nem érzem magam tökéletes állapotban, de azért javulok. Most még az öltözőbe is be kell mennem, beszélni akarok Sánta Andrással, akinek ez lesz az első élvonalbeli mérkőzése. Bár idősebb, mint én, de hátha tudok neki hasznos tanácsot adni.”

Az utolsó mondathoz természetesen járt egy hamiskás mosoly, majd Hegedűs Lajos bement az öltözőbe – természetesen nagy volt az öröm. Aztán kisétált a siófoki gyepre, és civil ruhában beállt a kapuba. Beszélgetett még helyettesével és a szombati tartalék Balikó Milánnal, majd helyet foglalt a lelátón, a szurkolók között. Persze alaposan beöltözött, hiszen pufimellényére télikabát is került – jobb óvatosnak lenni.

„Szerencsére Sánta Andrásnak nem volt sok dolga, kis túlzással én is állhattam volna a kapuban, így, civilben is – mondta mosolyogva a szünetben Hegedűs Lajos. – Az látszik Andráson, hogy magabiztos, nem hozzák zavarba a beadások, de túl sok tennivalója nem akadt.”

Aztán a második félidőben annál több. Egyszer a hálóból is ki kellett szednie a labdát, igaz, a gólról nem tehetett. Végül a siófokiak és a betegeskedő Hegedűs Lajos is örülhetett az egyenlítésnek és az egy pontnak.

A kapus a lefújás előtt elindult a játékoskijáró felé, hogy mindenkivel kezet rázhasson. Aztán már ment is haza, hiszen mint mondta, nem szabad kockáztatnia: „Örülök a pontnak, de a gyógyír a győzelem lett volna. Mivel ez nem sikerült, sietek haza, remélem, nem is nagyon sokára már velem együtt lesz sikeres a csapat.”