Jeles a kezdő ötösnek
Amennyire szerencsések a fehérváriak, hogy van élvonalbeli futball-, kézi-, kosár-, és jégkorongcsapatuk is, legalább annyira nincs szerencséjük azzal, hogy a sok együttes többnyire egy időben játssza mérkőzéseit. Most is így volt, nem csupán az Albacomp kosárlabdázói küzdöttek a Magyar Kupában a legjobb négy közé kerülésért, hanem az FC Fehérvár is. A labdarúgók találkozója a bajnoki címvédő Debrecen ellen egy órával kezdődött korábban, mint az Albacomp–Dombóvár kosárrangadó. Megfelelő egyeztetéssel elkerülhetőek lennének a szurkolókat megosztó kezdési időpontok.
A hétköznapnak, és az előbb leírtaknak betudhatóan finoman fogalmazva is foghíjasak maradtak a Gáz utcai csarnok lelátói, amikor Hartyáni Zsolt játékvezető feldobta a labdát a kosárlabda-mérkőzésen, amely „egálból” indult.
Ez a megállapítás szimpla bajnoki kapcsán értelmezhetetlen, ám kupacsatáról lévén szó, megjegyzendő, hogy az első találkozón egyik csapat sem szerzett előnyt. A 82–82-es dombóvári első felvonás után a fehérváriak joggal reménykedtek a hazai pálya előnyében, a vendégek pedig abban, hogy január első szombatján bajnokin sikerült már olyan eredményt elérniük ugyanitt, amelylyel most a négy közé jutást ünnepelhetnék. (96–101).
Az elején persze senki sem ünnepelt, a pályán lévők „dolgoztak”, ahogy elvárható egy ilyen fontos összecsapáson. A dombóváriak kezdtek szemre ritmusosabban, és amikor DuJuan Wiley az 5. percben betalált (9–12.), a Tolna megyei csapat minden játékosának neve mellé került strigula. A fehéreknél kevesebb rubrikába került bejegyzés: a hazai tíz pontból nyolcat Bencze Zoltán szerzett, s csak azért nem „jubilált” már ekkor, mert hadilábon állt a büntetőkkel. A hazaiak további pontjait Velibor Radovics dobta, aki aztán egy perc alatt hozzátett ehhez még hatot, s így az első negyed legnagyobb különbségű vezetését jegyezhettük. (16–12, 6. p.).
Ugyanez az öldöklő küzdelem folyt a második negyedben is, egészen a félidő hajrájáig – előfordult, hogy előbb a vendégektől, majd a hazaiaktól repült egyszerre négy ember is a labdáért… A fehérváriaknál a Bencze, Radovics duótól Simon Balázs és Chad McClendon vette át a vezérszerepet. És amikor előbb Julien Ross Mills csaknem tíz méterről hanyatt dőlve, majd Deák Attila egy picivel közelebbről beszórt egy-egy triplát, és ezzel ismét egyenlő lett az állás (33–33, 17. p.) – kevesen gondolták, hogy a folytatás egyoldalúvá válik.
Pedig így történt. A fehér mezesek mintegy varázsütésre megtáltosodtak, a védekezésben nem hagytak levegőt Mike Englishnek, sorra szerezték a labdákat, s gyors indításokból ziccerezhettek. Cory Bradford is beindult, minden fogaskerék a helyére került. A hazaiakat a nagyszünetben az is feldobta, hogy a teremben híre ment: a Paks nyert Kecskeméten, így a bajnokságban talán fellélegezhet egy kicsit az Albacomp.
A második félidő elején gyakorlatilag pillanatok alatt csaknem húszpontosra növelte előnyét az ekkor már robogó hazai együttes (61–44, 24. p.), s látványos játékkal tapsra ragadtatta közönségét.
A vendégek egy idő után kedvüket is vesztették, és beletörődtek a megváltoztathatatlanba: az Albacomp jutott a négy közé a Magyar Kupában, csatlakozva a Paks, a Falco és a Körmend csapatához.
