Dánok szlovén köntösben

Kikre volt kíváncsi a körútján? Kikre volt kíváncsi a körútján?

Dzsudzsák Balázs, Juhász Roland és Hajnal Tamás meccseit néztem meg – válaszolta a szövetségi kapitány.

Őket itthon, a televízió előtt ülve is láthatja. Nem akarta látni például Vadócz Krisztiánt, akiről a holland sajtó hetek óta lelkendezik?

Mindenkire kíváncsi vagyok, de mindenhova nem juthatok el. Vadócz Krisztiánt például az egyik munkatársammal nézettem meg, és ő is jókat mondott róla.

De mi újat tudhat meg az említett három játékosról?

Rengeteget. Hajnal Tamást és Juhász Rolandot például még sohasem láttam élőben klubmecscsen, és higgye el, ez egészen más, mintha tévén nézném őket. A közvetítés a labdát követi, én viszont azt szeretném tudni, hogy a játékosaink hogyan illeszkednek be csapatuk szerkezetébe és játékrendszerébe, hogyan mozog együtt az egész csapat. Húsbavágó gondunk például, hogy amikor támadunk, nem készülünk fel kellően a labda esetleges elvesztésére, így az igazi minőséget képviselő ellenfelek gyakran kontrázhatnak ellenünk, és emiatt sok gólt is kapunk .

Ezen segíthet a magyar játékosok megfigyelése?

Természetesen. Azon a szinten, ahol ők szerepelnek, a csapatok és a játékosok erre is nagyon odafigyelnek, és így a mi futballistáink is sokat tanulhatnak ezen a téren.

Milyen tapasztalatokkal tért haza? Kezdjük Dzsudzsák Balázzsal!

A PSV remek és számomra tanulságos mérkőzést játszott a Tottenhammel, igen magas szinten szervezte meg mindkét csapat a játékát a labda elvesztésének esetére. Balázs csere volt, beállásával erősödött a hollandok bal oldala, mindig jól nyúlt a labdához, és a vonal mellett nagyszerűen oldotta meg feladatát. Feltűnt viszont, hogy milyen ritkán forgatta a játékot a PSV, ha megteszi, Balázs is veszélyesebb lehetett volna.

Mit kapott Hajnal Tamástól és Juhász Rolandtól?

Előbbi a szervezője a Karlsruhének, lényegében ugyanazt játssza, mint a válogatottban, azzal a különbséggel, hogy amikor nála van a labda, több társa indul meg valamerre, és így a választási lehetősége is több. Juhász Roland rendkívül megbízhatóan futballozott. Nem feladata belépni a játékba, tőle elsősorban a biztonság megteremtését várják. Az Anderlecht egyébként ugyanabban a rendszerben játszik, mint a válogatott, és a védekezés szisztémája is megegyezik.

Mit hasznosíthat mindebből például az őszi világbajnoki selejtezőkön?

Szinte mindent. Ha például nemcsak rövid passzos játékra törekszünk, hanem többen beindulnak a résekbe, az üres területekre, akkor színesedhet a játékunk, Hajnal Tamás pedig a Karlsruhéban megmutatta, az indításoknak is mestere, és nem csupán passzolni tud jól. Persze ezt gyakorolni kell, de erre még van időnk és lehetőségünk.

Ezek szerint a szlovénok elleni meccs is a kísérletezés jegyében zajlik majd?

Nyilván néhány poszton megnézek új futballistákat, bizonyos játékelemeket is kipróbálunk, de a gerinc adott, a csapatjátéknak a megszokottnak kell lennie. Lüktető, jó meccsre számítok népes szurkolótábor előtt, és úgy kell futballoznunk, mintha már a dánok elleni selejtezőt vívnánk, azaz az eredmény sem közömbös. Számíthatunk meglepetésre a keretben?

Annyi találgatás látott már napvilágot, hogy szerintem már senki sem számítana meglepetésnek...