„Ezer százalékig biztos voltam abban, hogy berúgom” – jelentette ki utóbb az 1976-os Európa-bajnokság főhőse, a jelenleg a cseh Bohemians (itt töltötte labdarúgó-pályafutása túlnyomó részét) elnökeként ténykedő Antonín Panenka. A nagyszerű támadó középpályás annak idején rengeteget gyakorolta a büntetőket, vélhetően ezért volt oly magabiztos: a Bohemians edzései után Zdenek Hruskával vívott sörre, illetve csokoládéra menő párharcokat, és miután a kapus egyre többször nyert, valami újat szeretett volna kitalálni. „Egy álmatlan éjszakán jött az ötlet. Egyre többször próbálkoztam az alányesett rúgással, és mindig bejött. Csak éppen az lett a vége, hogy elhíztam, mert Zdenektől visszanyertem az összes sört és csokoládét” – világított rá az eredményesség hátulütőjére Panenka. Ezzel együtt senki sem várta, hogy sorsdöntő szituációban, az Eb-finálé tizenegyespárbajában, utolsó rúgóként is bemutatja csodafegyverét – az eset után Pelé meg is jegyezte: „Ha engem kérdeznek, nem tudom eldönteni, hogy zseni vagy őrült ez a bajuszos ember.” Mivel a szó szoros értelmében aranyat ért a pimasz kísérlet, alighanem előbbi.
