Sztárok edzés közben

Azt mondja Cseh Laci, hogy márpedig ő ezúttal nem ígér semmit, meg egyébként is csupán edzeni megy Eindhovenbe, de ha a végén mégis érmet vagy érmeket nyer, az csak jó. Mindezt egy Európa-bajnokság előtt. Gyaníthatóan senkit sem lepne meg, ha innentől felháborodott sorok következnének arról, micsoda galádság ez, meg hogy egy kontinensbajnokságon nem pusztán saját magát, hanem az országot is képviseli a versenyző, akinek így kutya kötelessége a lehető legjobb eredményre törekednie. Az imént említett frázisok persze igazak, ám most mégsem ezeket puffogtatnám, már csak azért sem, mert valóban különleges helyzetről s egy kivételes sportemberről van szó: sajnos nem tudom előre a lottószámokat, s arról sincsenek konkrét információim, melyik válogatott nyeri meg a labdarúgó Európa-bajnokságot, abban viszont egészen biztos vagyok, hogy Cseh Laci így is (arany)éremmel, sőt érmekkel jön majd haza Hollandiából. Mert ő edzés közben sem tud rossz lenni. Hiába nem ez az esztendő fő versenye, annyival jobb a mezőnynél, hogy ha semmi előre nem látható esemény nem jön közbe, legfeljebb a lábvizénél lubickolnak majd a többiek. Ő pedig Eindhoven után is fürödhet az Ebgyőzteseknek joggal kijáró népszerűségben, s tréningezhet tovább, csak éppen nem Hollandiában, hanem mondjuk a Komjádi uszodában, ahol viszont ugyanezért már nem állhat fel Európa-bajnoki dobogóra. Mint ahogy azt nemegyszer megtanulhattuk, az egyenlők között is vannak egyenlőbbek, a sztárok között is előfordulnak olyanok – igaz, nem sokan –, akiknek a fentebb idézetthez hasonló tartalmú kijelentéseket nyugodt szívvel elnézhetjük.Fogadjuk el, hogy Cseh Laci csak edzeni megy Eindhovenbe, s ne követeljünk rajta ígéreteket, ő ugyanis ezek nélkül is teljesít, a felkészülési időszakban is úgy dolgozik, mintha éppen egy Eb-n lenne. Különösen ne kérjük számon annak fényében, hogy akadnak sportágak s bennük sportolók, akik nyakra-főre fogadkoznak, aztán amikor téthelyzetbe kerülnek, még egy edzésen elfogadható produkcióra sem képesek. Na, tőlük kikérném magamnak ezeket a mondatokat, de mivel nekik nem sok esélyük van, hogy világversenyen szerepeljenek, nem kell felháborodnom. Maximum csendben mosolygok, amikor mindezek ellenére ők is sztároknak képzelik magukat – ráadásul még ekként is viselkednek –, s csak reménykedni tudok abban, hogy a jövő héten leülnek a televízió elé, és megnézik, miként edz egy igazi sztár...