Győzelem a becsületért
„Csak a lefújás után vettük észre, hogy kamerák rögzítik az eseményeket” – emlékezett vissza az olasz televízióban először közvetített futballmérkőzés, az 1954-es Inter–Palermo találkozó utáni meglepő élményére Sergio Brighenti, a milánóiak akkori támadója. Bár vasárnap ismét Inter–Palermo bajnokit rendeztek, ezúttal senki sem lepődött meg az operatőrök jelenlétén, Roberto Mancini legalábbis biztosan nem.
Az Inter vezetőedzőjét ugyanis napok óta újságírók és televíziós stábok hada követi, elejtett megjegyzéseiből, gesztusaiból, tekintetéből igyekezvén kiolvasni az igazságot. Máig érthetetlen, mi okozta a szakembernél a Liverpool elleni BL-mérkőzés utáni kommunikációs zavart; a lemondó, illetve a mindent viszszavonó nyilatkozat hátterében sokan klubon belüli feszültségeket sejtenek. Árgus szemekkel figyelték például az olasz újságírók a szombati híreket, vajon Luís Figo a keretben lesz-e a Palermo elleni bajnokin azok után, hogy Mancini a hírek szerint a portugál nyári távozásához kötötte maradását.
Nos, Figo neve végül szerepelt a nevezettek között, a vasárnap délután a pályára kifutó tizenegy fekete-kék mezes játékos között azonban már hiába keresték a 35 éves veteránt. A 62. percben aztán megnyugodhattak a klubon belüli békéért aggódók, Mancini ugyanis becserélte a futballistát, aki ezúttal – a Liverpool elleni meccsen történtekkel ellentétben – élt is a lehetőséggel.
Az Intert mégsem a portugál légiós juttatta előnyhöz, hanem Mancini egy másik állítólagos ellensége, Patrick Vieira. A francia középpályás az 5. percben kényszerítőzött Zlatan Ibrahimoviccsal, a svéd támadótól visszakapott labdát tanítani való mozdulattal csúsztatta fejjel a kapus fölött a hálóba. Húsz perccel később ismét egy Interfutballista talált a hálóba, igaz, nem a Palermóéba: a milánóiak kapusáról, Júlio Césarról olyan szerencsétlenül pattant ki a labda, hogy a visszafele igyekvő Marco Materazzi testéről a milánói kapuba sodrodótt. Abszurd adat, de igaz: az aktuális szezonban ez az öngól volt az első Inter-találat, amely egy olasz labdarúgó nevéhez fűződik…
Noha az éllovas a 36. percben ismét megszerezte a vezetést, az első, „jó” kapuba lőtt olasz találat ekkor sem született meg, a gólt ugyanis a chilei Antonio Luis Jiménez rúgta. A dél-amerikai légiós megmozdulása nyomán amúgy vélhetőleg még a palermói drukkerek szája is tátva maradt, a tizenhatoson belül keresztbe passzolt labdát ugyanis olyan zseniális csellel vette át a támaszkodó lába mögött, hogy azzal egyúttal a semlegesítésével megbízott védőt is „elküldte gyufáért”. A kaputól nyolc méterre, tiszta helyzetből pedig már nem hibázott, a labda a háló jobb oldalában landolt.
És ha már szóba került Jiménez, emlékezzünk meg klubjáról, a Ternanáról is. Nem történt félreértés, a játékos az Inter színeiben szerepel, ám egy furcsa történet miatt hivatalosan a harmadosztályú olasz kiscsapathoz tartozik. A középpályásként és csatárként is bevethető labdarúgó 2006 óta már csak „saját szintjén”, a Fiorentinában, majd a Lazióban futballozott, a makacs umbriai gárda azonban az újabb és újabb ajánlatok ellenére sem volt hajlandó véglegesen megválni tőle – még úgy sem, hogy Jiménez határozottan leszögezte, többé nem húzza fel a Ternana mezét. Az anyaklub irreális elvárásait egyébként híven tükrözi az a megoldási javaslat, amelyet a játékost megvásárolni kívánó Lazio vezetőinek tettek: az eget rengető kivásárlási ár mellett elvárták, hogy biztosítsák a harmadosztályú csapat további négy játékosának a bérezését. A ternanai ügyeskedők 2007 júliusában adták kölcsön a 19-szeres chilei válogatottat az Internek, és a vétel az eddigi tapasztalatok alapján megérte a milánóiaknak: Jiménez folyamatos jó teljesítményével és fontos góljaival nagy szolgálatot tett a csapatnak.
Az idénybeli első olasz találatot azonban tőle is hiába várják. Márpedig jó esély mutatkozik arra, hogy az Inter a 2007–2008as szezonban véghezviszi azt a kétes bravúrt, amely eddig egyetlen itáliai együttesnek sem sikerült: végigjátszik egy évadot úgy, hogy csak idegenlégiósok szereznek gólt a csapatban.
