Belgiumban azt sem tartják elképzelhetetlennek, hogy a holland Heerenveen vezetőedzői, illetve a Magyar Labdarúgó-szövetség fejlesztési igazgatói (opciós lehetőségként szövetségi kapitányi) posztjának várományosaként számon tartott Trond Sollied végül jelenlegi kenyéradója, a Gent szolgálatában marad.
Nézzük, ki mire alapozza ezt az információt.
„Trond Sollied bárkivel fesztelenül eldiskurál a labdarúgásról, ha általánosságban kerül szóba, de ha személyét vagy csapatát érintő szerződésekről és pletykákról kérdezed, hallgatásba menekül, esetleg cáfol: kedveli a titokzatosságot – vázolta a norvég szakemberről beszédes miniportrét Marc Reunes, a Het Nieuwsblad szakírója. – Valóban kapcsolatban áll a Heerenveennel, ezt ő sem tagadja. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy még nem döntötte el, merre veszi az irányt az idény végén. Ezt ő is sejteni engedte egy beszélgetésünk alkalmával, áprilist emlegetve mint sorsdöntő hónapot. Ráadásul az sem vehető készpénznek, hogy távozik a Genttől. Ha megkapja a vezetők ígéretét, hogy a csapat legjobb játékosait – az eddigi gyakorlattól eltérő módon – nem adják el a szezon végén, feltehetően Belgiumban marad. Ebben az esetben ugyanis a Heerenveen szakvezetői pozíciója nem jelentene neki számottevő szakmai előrelépést. Általános vélekedés, hogy az Eredivisiében a Heerenveené a legkorrektebb menedzsment, ráadásul előszeretettel alkalmaz skandináv labdarúgókat, vagyis Trond Sollied földijeivel foglalkozhatna – ez viszont feltétlenül a hollandok javára írandó.”
Hogy mi szól a Belgiumban inkább kuriózumként, mintsem tényleges alternatívaként emlegetett magyarországi szerepvállalás mellett?
A brüsszeli napilap újságírója szerint nem sok, egyrészt mert a norvég munkamániás, másfelől „terepen” mozog igazán otthonosan.
„Trond Sollied gyűlöli a tétlenséget, márpedig a szövetségi kapitányi vagy az említett fejlesztési igazgatói poszt nem jár napi szintű gyakorlati elfoglaltsággal, időszakosak az edzések. Csupán apró adalék, hogy Trond Sollied szeret Németalföldön élni. Nem hiszem, hogy a döntés meghozatalakor ez a részlet perdöntőnek bizonyulna, mindenesetre ostobaság lenne törölni az érvek sorából.”
