Csupán álom a káprázatos játék
„Van úgy, hogy egyszer nyerünk, egyszer pedig vereséget szenvedünk.”
Milyen igaz. Ha akarnánk, se tudnánk belekötni Disztl László, az FC Fehérvár vezetőedzője szavaiba: csapata előbb 1–0-ra megverte az MTK-t, majd ugyanilyen különbséggel vereséget szenvedett Kaposváron.
„Mindkét mérkőzésen jól küzdöttünk, ám ez előbb győzelemhez, később pedig vereséghez volt elegendő.”
Ebben sincs semmi kivetnivaló.
A fehérvári szurkolók mégsem elégedettek.
Joggal kérdezik: ami a fővárosiak ellen sikerült, a kaposváriak ellen miért nem. Disztl László szavaival élve: azért, mert ilyen a futball. Maradva a racionális gondolatoknál, a vereség egy védelmi hibának volt betudható, és bár túlzás lenne már a tavaszi bajnokság kezdetekor a vészharangokat kongatni, árulkodó jel, hogy Mezey György nem restellte megjegyezni, hogy a megfelelő téli „olajozás” (értsd pénzügyi konszolidáció) ellenére sem működik jól a gépezet.
S aki nem tudná, Mezey György a Fehérvár szakmai igazgatója – Disztl László főnöke. Nem kell hozzá nagy fantázia, hogy sejthető legyen, kettejük között máris némi véleménykülönbség áll fenn.
Persze erről senki sem beszél. Pedig maga a modell, vagyis a szakmai igazgató és a vezetőedző felállás külföldről importált, Nyugaton nagyon is bevált. Persze idehaza sem lehet rá panasz, hiszen jó, ha van, aki kézben tartja az irányítást, ám ez Fehérváron tabu téma.
A kispadon Disztl László meccsel – a felelősség azonban közös.
Azt gondoltuk, az összecsapás előtti taktikai értekezlet is, de ez nem így van.
A felállásba, szöglet- és szabadrúgás-variációkba nem szól bele Mezey György, ezt ráhagyja „beosztottjára”, természetesen előzetes egyeztetés után és az utólagos számonkérés előtt. Az elegánsan öltözött, őszes szakember ettől persze még megjelent az öltözőben (hirtelenjében el is halkult az addig bömbölő Edda-muzsika), de pusztán protokolláris jelleggel. Mint ahogy a stadionban máshol is sűrűn parolázott, majd az emelet felé vette az irányt, hogy a VIP-páholyból kövesse figyelemmel az eseményeket. Miközben néhány sorral arrébb fontos emberek roséval koccintottak, ő szakmázni jött, az igazgatás pedig lent Disztl Lászlóra maradt.
Néhány perccel a kezdés előtt még megigazította fekete, hoszszú kabátjának gallérját, majd – bármily hihetetlen, de igaz – elfoglalta a helyét egy fehér műanyag kerti székben.
Március ide vagy oda, az esték még hűvösek, Mezey György alá mégsem jutott párna – szórványos köhögése jelezte, nem lesz ennek jó vége. Igaz, a szakember ültében is mozgott eleget, esélyt sem adva a megfázásnak. Eleinte kezeit zsebébe mélyesztette, a
