Sztárcsapat lesz az ellenfél

Sikeredző, mégis egy másik szakember jut az ember eszébe, ha meghallja a nevét: a magyar futsalválogatottat irányító Kozma Mihály csak névrokona a korábbi Honvéd-játékosnak, későbbi trénernek, ügyvezetőnek, ám a kispályás nemzeti csapat gyöngyösi vb-selejtezőtornagyőzelme óta egyre többen felismerik a román bajnokságot vezető Székelyudvarhely edzőjét. Az általa vezetett válogatottnak a százszázalékos gyöngyösi selejtezőtorna-siker ellenére sem kedvezett az UEFA kiemelési rendszere, így a pótselejtező párosításának sorsolása előtt a második kalapba került a csapat, azaz sztáregyüttes ellen kell kiharcolnia a brazíliai vb-szereplést.

Szerda délután Nyonban sorsolják a pótselejtező párosítását. Izgul?

Nincs miért – mondta Kozma Mihály. – Sztárcsapatot kapunk. Hogy a spanyol, olasz, portugál, orosz, ukrán, cseh hatosból melyik válogatottat sorsolják mellénk, részletkérdés. Nyilván fel lehetne állítani erősorrendet, de felesleges. Reménytelennek tűnik a helyzet, de megpróbáljuk a lehetetlent. Egy gólon múlott, hogy nem emeltek ki minket, s inkább ez bosszant. Ha a csehek nem találnak be Azerbajdzsán kapujába a meccs utolsó percében, akkor az első kalapba kerülünk.

Letörtnek hangzik. Ennyire nagy a szakadék Európa legjobbjai és a magyar futsalélvonal között?

Minden tekintetben összehasonlíthatatlan. Nem kell túl messzire menni, hogy tapasztalható legyen a különbség: a román bajnokságban szereplő csapatomnál, a Székelyudvarhelynél napi rendszerességgel készülnek a labdarúgók, s az edzések intenzitása is más, mint a heti egy-két edzést látogató futballistáknál a magyar első osztályban. És akkor mondom a sokkoló adatot: Magyarországon körülbelül négyszáz igazolt futsaljátékossal kell gazdálkodnia a szövetségi edzőnek, pótselejtezőbeli ellenfelünk szakvezetője – legyen az bármelyik rivális – több tízezer labdarúgóból válogathat.

A gyöngyösi selejtezőn látszott, hogy a székelyudvarhelyi csapatból összeállított magyar első sor felveszi a versenyt az élvonallal, de öt-hat játékossal képtelenség számottevő eredményt elérni, nem?

Ez a legnagyobb baj. A Gyöngyösön szerzett huszonnégy gólunkból huszonegyet a nálam légióskodók szereztek, akik sebességben és fizikailag is sokkal előrébb tartanak a többieknél. Persze nekik kizárólag a futsallal kell foglalkozniuk, megfizetik őket, míg itthon a futballisták nagy része dolgozik, vagy éppen nagypályán is játszik. A tanárember Németh Péter például szabadságot vett ki a torna idejére, és az MLSZ-től kapott kétezer-ötszáz forintos napidíjból gazdálkodhatott.

Mi a megoldás?

Amíg a sportág alapjait nem szélesítjük ki, és nem megfelelő szakemberekre bízzuk a képzést, lehetetlen felzárkózni. Már gyerekkorban el kellene kezdeni a felkészítést, hiszen az ember idegrendszere körülbelül tizenkét éves korig képes új ingereket, mozdulatokat rögzíteni, a futsal pedig speciális mozgásokat, technikai felkészültséget igényel, amelyeket minél korábban el kell sajátítani.

Tehát nem állunk jól. Mondhatjuk, hogy lőttek a brazíliai vb-szereplésnek?

Azért ilyen könnyen ne mondjunk le a csodáról, szerzett már jó néhány meglepetést a magyar válogatott az elmúlt években. És azért a szenzációs hangulatért, amelyet a gyöngyösi csarnokba varázsolt nekünk a közönség, az a minimum, hogy harcolunk az utolsó pillanatig.