Elveszett pályaelőny, elveszített idegek

Nem hiába kértek bocsánatot a minap drukkereiktől a HC Csíkszereda hokisai a klub honlapján közzétett nyílt levélben amiatt, hogy több találkozót követően is elfelejtették megköszönni szurkolótáboruk biztatását. A székely fanatikusok ugyanis elfogadták a mea culpát, s elkísérték kedvenceiket a magyar bajnoki elődöntő első mérkőzésére. Az sem riasztotta viszsza őket, hogy az alapszakaszban szemernyi sikerélmény sem jutott a HC-nek, amely mindhárom fellépését elbukta Újvárosban. Szó se róla, ezúttal remek volt a szimatuk, nem hiába vállalkoztak a majd 800 kilométeres utazásra. De nemcsak jelen voltak az összecsapáson, hallatták is rendesen a hangjukat a jégpályán, igaz, a hazai kemény mag némiképp foghíjasnak bizonyult – tudniillik a hokiütközettel épp egy időben a kőhajításnyira található kézilabdacsarnokban a Dunaferr női csapata vívott bajnoki mérkőzést…

Ám nem csak rajongói lelkes buzdítása miatt érezhette magát otthon a HC: a kék-fehér-feketék háromszor támadhatták kettős emberelőnyben a házigazdák kapuját, ami, valljuk be, a legkevésbé sem tipikus. A dupla fóroknak pedig döntő szerepük volt abban, hogy az amúgy is fölöttébb motivált erdélyi alakulat a második felvonásban megroppantsa vendéglátóját. Pedig a meccs dramaturgiája alapján eleinte nem úgy tűnt, hogy a DAB elveszítheti verejtékes munkával megszerzett pályaelőnyét, ám a sorozatos hátrányok felőrölték a dunaújvárosiaknak előbb az erejüket, aztán meg az idegeiket. Gyaníthatóan ez lehetett az oka, hogy a csata hajrájában Galanisz Nikandrosz szinte legyalulta a hazai kispad előtt az ütközést elkerülni nem tudó Patrik Scibrant: a 33 éves poprádi bekket hosszú perceken át tartó ápolást követően tudták csak hordágyra emelni a mentők.

A DAB kínos vereségéért ugyanakkor hiba lenne csakis a furcsán bíráskodó játékvezetőket kárhoztatni: az Acélbikák is megkapták az esélyt, hogy 14 percen át létszámfölényben hokizzanak, egyetlen esettől eltekintve azonban képtelenek voltak a pakkot a találkozó hőse, a 22 éves Patrik Polc kapujába préselni. Ilyen satnya előnykihasználással viszont esélyük sem lehetett az ütközet megnyerésére. S mi tagadás, egy idő után már csak az üres rutin mozgatta a pályán a dunaújvárosiakat, akik idegborzoló védelmi baklövésekkel könnyítették meg ez alkalommal ellenlábasuk dolgát.

A győztes csíkszeredaiak talán Winston Churchill mondását tartották szem előtt, miszerint: „a siker sohasem végleges”, így visszafogottan ünnepelték győzelmüket. Az örömre azért persze van okuk, hiszen lépéselőnybe kerültek a szerdai, második találkozó előtt, a DAB-nak pedig egyszer most már a csíkszeredai Vákár Lajos-csarnokban is muszáj lesz nyernie, ha döntőt akar vívni. A feladat embert próbáló, bár nem lehetetlen: decemberben ott hódították el az újvárosiak a Magyar Kupát – éppen a HC ellen