ZTE: Pazar támadójáték

„Törő” táncolt, Kardos József úgy söprögetett, hogy azzal elnyerte volna a „házmesterek gyöngye” címet, Urbán Flórián pedig bejátszotta az egész pályát. A végeredmény nem is lehetett más, mint vendéggyőzelem: az Újpest korábbi kiválóságai (persze mindenki a maga idejében volt „király”) 7–3-as diadalra vezették a magyar öregfiúk-válogatottat a ZTE veteránjai ellen. A taps azért a veszteseknek is járt: ha 1972 tavaszán nem vívják ki az élvonalbeli szereplés jogát, Egerszegen nem péntek este ünnepelhették volna az egylet 1000. NB I-es fellépését.

Hogy a múlt heti jubileumot hány pezsgősüveg felbontásával tették emlékezetesebbé az egerszegiek, nincs információnk, de abban biztosak vagyunk: a Paks elleni 3–0 nem váltott ki akkora eufóriát Zala megyében, mint az Újpesttel szembeni 4–1.

Ha azt mondjuk, hogy Törőcsik András, Kardos József és Urbán Flórián simán befért volna a pénteken látott Újpestbe, még finoman fogalmazunk. Holott eleinte úgy tűnt, a liláknak nem kell lógó orral távozniuk: hiába futballoztak idegenben, ugyanúgy négy csatárral rohamoztak (az alapból előretolt Kovács Zoltán és Denis Dourandi mellé Foxi Kethevoamának, valamint Tisza Tibornak kellett – volna – felzárkóznia), mint hazai pályán szoktak.

A csütörtökön útrakelő, Zalakaroson éjszakázó látogatók csak azzal nem számoltak, hogy a ZTE két támadója jóval nagyobb veszélyt jelent majd: Roguy Meyé és Waltner Róbert akkor csinált bohócot a fővárosiak hátsó alakzatából, amikor csak akart – és gyakran akart...

A tervek szerint a szünetben az „öregeket” köszöntötték volna, ám a fieszta elmaradt. A hivatalos indoklás szerint szervezési hiba miatt, ugyanakkor nem tartjuk kizártnak, hogy azért, mert a maiakat most nagyobb ünneplés illette meg – joggal.

Luftballonok, görögtüzek, ZTE-induló – volt itt minden, ami egy fiesztához elengedhetetlen. Persze mindez nem jöhetett volna létre a parádézó hazai együttes nélkül, amely jelezte: ha még a közeljövőben megérkezik a várt főszponzor, a bajnoki címre is esélyes lehet. Merthogy Egerszegen nem titkolják, ha minden jól megy, még az idén szeretnék újra átélni a 2002-es aranypillanatokat.

„Az aranyéremről, sőt bármilyen éremről korai beszélni, egyelőre örüljünk csak az Újpest elleni sikernek – mondta roppant szerényen a házigazdák egyik legjobbja, Waltner Róbert. – Úgy érzem, kiválóan futballoztunk, s nem egy-két egyéni villanás, hanem a csapategység döntötte el a mérkőzést. Hadd fűzzem hozzá, hogy szurkolóink csodálatosak voltak, ahogy például engem fogadtak, az minden képzeletet felülmúlt. Valójában még fel sem fogtam, mekkora győzelmet arattunk, ám ha alszom rá egyet, vagy kettőt, akkor felfogom, hogy ez egy tökéletes este volt.”

Bővebb kommentár aligha szükséges.

Tabella az 5. oldalon