„Futni és harcolni fogunk, mint az oroszlánok” – ígérte meg a
Bayern München elleni kupanegyeddöntő előtt Stefan Reuter, az 1860 München menedzsere. Az 1860 abszolút esélytelennek tűnt a négyszeres BEK-/BL-győztessel szemben (a másodosztályú csapatnak hatmillió euró a költségvetése, a Bayern meg kizárólag igazolásokra 79 millió eurót fordított az előző nyáron), holott néhány évtizeddel korábban még megmosolyogták volna, aki a Bayern továbbjutására tett volna. Nehéz megmondani, hogy a hajdan Petar Radenkovics, Timo Konietzka vagy Peter Grosser nevével fémjelzett csapat mikor veszítette el városi hegemóniáját, de sokak szerint egy pofonon múlott az ügy. Ha Franz Beckenbauert 1958-ban egy 1860 München–SC 1906 München mérkőzés alatt nem képeli fel a „Sechzig” egyik játékosa, a későbbi „Ferenc császár” aligha változtatja meg elhatározását, és a kék-fehérek játékosa lesz. Csakhogy jött a pofon, Beckenbauer meg inkább az akkor kiscsapatnak számító Bayern ajánlatát fogadta el. Két évtizeddel később már háromszoros BEK-győztesnek vallhatta magát, az „oroszlánok” meg legfeljebb azzal vigasztalódhattak, hogy övék volt (és még ma is az) a másodosztályú rekordnézőszám, hiszen 1973-ban 90 ezren látták az Olimpiai Stadionban az Augsburg elleni bajnokijukat.
Szerdán – négy évvel a két csapat legutóbbi, 1–0-s Bayern-sikert hozó tétmeccse óta – „csak” 69 ezren mentek ki az 1860 mérkőzésére, de azért csupán ennyien, mert többen nem férnek be az Allianz Arenába. És bizony sokáig csak keresték az állukat, hiszen a másodosztályú gárda tartotta a lépést a minden fronton (bajnokság, kupa, UEFA-kupa) győzelemre törő Bayernnel. Sőt ha egy óra után Lars Bender lövésénél Oliver Kahn nem vesz elő valamit a „régiből”, és nem ment bravúrral, még nagyobb lehetett volna az álmélkodás.
Persze igazságtalanok lennénk, ha elhallgatnánk, hogy a Bayern addigra már két-három góllal is vezethetett volna. Toni Kroos ziccert rontott (szemtől szemben állt Philipp Tschaunerrel, de fölélőtt), majd Luca Toni kétszer is a kapuba talált, fájdalmára egyszer sem szabályos körülmények között. A lökés és a les ma még nem szerepel a FIFA által engedett eszközök között.
A rendes játékidőben nem is változott az eredmény, és papíron a hosszabbításban sem lett volna szabad, de a 120. percben Miro Klose tizenhatoson kívüli (!) buktatásáért büntetőt adott a játékvezető, amit Franck Ribéry gólra váltott. Persze nem simán, mert elsőre is gólt lőtt, de a sok beszaladó miatt ismételnie kellett. Rendben voltak az idegei, mert másodjára Panenka módjára löbbölte a kapuba a labdát.
