A ZTE könnyed, 3–0-s győzelmet aratott idegenben a Paks ellen. Ez szinte magától értetődik, az azonban a lehetetlen vállalkozások egyike, hogy határon túlról érkező szakembernek – esetünkben a zalaegerszegi vezetőedzőnek, Szlavko Petrovicsnak – elmagyarázzuk, miért kellett szombaton Paks helyett Pécsre utaznia együttesével.
„Már maga a tény is sokkolt: kikérem magamnak, hogy vándorgárdát csináljanak belőlünk! – háborgott a Zalaegerszeg szerb-német vezetőedzője. – Játékosaimmal együtt négy órát zötykölődtünk a csapatbuszon, mire Zalaegerszegről »átruccantunk« Pécsre, hogy a Pakssal meccseljünk.”
Persze Szlavko Petrovics nyitott szemmel jár, s naprakész labdarúgásunk apró-cseprő ügyeiben. Jól tudja, némely csapat a villanyvilágítás hiánya miatt kényszerül albérletbe. Az edző számára felfoghatatlan, miként alakulhattak így a dolgok.
„Holmi kiskapuk és engedmények helyett a szövetségnek már a bajnokság kezdete előtt az asztalra kellett volna csapnia – mondta a szakember. – Amelyik klub nem felel meg a követelményeknek, nem kaphatja meg az induláshoz szükséges licencet. Ha mégis, akkor érthetetlen, miért nem lehet egy mérkőzést délután kettőkor elkezdeni. Úgy tesznek, mintha az valami eretnekség volna.”
A történet itt még nem ér véget, ugyanis Szlavko Petrovics szavaival élve a pécsi pálya gyepszőnyege nem pálya volt, hanem – legelő.
„Sem labdarúgóként, sem pedig edzőként nem láttam még ilyet – mondta a szakember, mintha még most sem hinné el, hova csöppent. – A pécsi gyep alkalmatlan a játékra. A göröngyök miatt képtelenség az ideoda pattogó labdával bármit is kezdeni. Technikásnak számító játékosaim kilencven percen át csak szenvedtek, Milan Davidov többször széttárt karokkal nézett ki a kispad felé. A sors igazságtalansága, hogy a ZTE ezredik bajnokiját éppen ilyen pályán volt kénytelen lejátszani.”
De lejátszotta – négyszáz néző előtt.
„Németországban hozzászoktam, hogy csapataim zsúfolt lelátók előtt lépnek pályára – folytatta Szlavko Petrovics, aki a Düsseldorf, az Essen és a Worms szakvezetője volt. – Itt meg… Számolgattam. Szombat délután úgy kétszázan jöttek Paksról, ötvenen Zalaegerszegről, a maradékot pedig nevezzük helyi erőnek. Az összkép így is elkeserítő, a játék pedig hangulattalan. Hogyan motiváljam labdarúgóimat, ha csak ennyien kíváncsiak rájuk? Pedig sajnálhatja, aki nem látta a meccsünket, hiszen látványosan futballoztunk. Csapatom erőnlétben és taktikailag is előrelépett, végre egységesek voltunk, senki sem lógott ki a sorból.”
Ha eddig még nem mondták volna: Isten hozta Magyarországon, Szlavko Petrovics!
