Védőoltás javallott!

Aki elővételben akar jegyet venni a szombati, Tatabánya–Vasas meccsre, hoppon marad, ugyanis egy pénztár sincs nyitva. Első blikkre úgy fest, régen volt: a kis fülkék polcain kupacokban áll a Game Day műsorújság, ha jól sejtjük, ezt valamelyik amerikaifutball-csatára adták ki. A kassza üvegablakára kiragasztott hirdetmény is arra utal, hogy legutóbb a tojáslabdáért bolondulók jártak itt: a MAFSZ rendezősége hívja fel a figyelmet arra, hogy ételt, italt, üvegtárgyat, műanyag palackot, ütő-, szúró-, vágóeszközt, valamint mások testi épségét veszélyeztető tárgyat a stadion területére bevinni tilos. Keressük a „háborús övezet” táblát is, de nem találjuk.

A főbejárat természetesen zárva, ám a kiskapuk itt is megtalálhatók, néhány percen belül bent is vagyunk. Ez gáz – így hangzik az első megállapítás, midőn szétnézünk. Ez gaz – tesszük hozzá a tribünt beborító növényzetet látva. Kisebb dzsungelbe tévedünk, jól jönne egy bozótvágó kés, ráadásul – MAFSZ-rendezőség sehol – még be is tudtuk volna csempészni… A helyzet azért nem reménytelen, ketten már irtják, ami irtható, egyikük meg is jegyzi, van meló bőven, ha ezzel végeznek, jöhet a játékoskijáró kipofozása. Isten őrizz, hogy pluszmunkát adjunk, de ha marad idő, a székeket sem ártana lepucolni, vagy legalább írják ki a nézőtér eme részére: porfészek. Azon már meg sem hökkenünk, hogy a fedett VIP-szektor nem mindenütt fedett, ha a szombati találkozó legfontosabb vendégeinek szerencséjük lesz, nem esik az eső. Ezt a lelátórészt amúgy úgy találják majd meg a legkönnyebben, ha az OTSH-MLSZ feliratot követik, javasoljuk, akinek lapul a fiókjában egy megsárgult OTSH-belépő, vigye magával, hátha elfogadják…

Mégsem állíthatjuk, hogy a Szőnyi úton megállt volna az idő: az eredményjelzőn lévő óra működik. Habár hat percet siet – persze, az sincs kizárva, hogy a miénk késik ugyanenynyit. Különben is: ne kukacoskodjunk már annyit, nézzük a pozitívumokat.

Keressük…

Keressük…

Még mindig keressük…

Megvan! A talaj nem is rossz. Sőt ahhoz képest, hogy a gyepet legutóbb – állítólag októberben – amerikai (egyébként magyar) futballisták koptatták, kifejezetten jónak tűnik. Megvizsgálnánk közelről is, de nem lehet, tudniillik a következő táblába botlunk: „A labdarúgóés futópályára lépni – a pálya minőségének érdekében – átmenetileg tilos!” Remélhetőleg

szombat délután négy és háromnegyed hat között feloldják a tilalmat, a Tatabánya mégse buszozzon fel hiába Zuglóba. Jut eszünkbe, fura, hogy a vendégcsapat gyorsabban jut majd el a stadionba, mint a hazai, ám ezt tudjuk be a magyar foci varázsának.

Azt is, hogy a BVSC-pályának akadnak olyan pontjai, ahol túlélőshow-t lehetne rendezni. Ezt például azon a mozgó lépcsőn érezzük, amelynek elvileg nem kellene mozognia, miként az újságírók számára fenntartott boxba sem életbiztosítás belépni: az még hagyján, hogy az ajtó nehezebben tárul, mint szezám, a falból kiszakadt konnektorok, valamint a padlót borító üvegszilánkok láttán nehéz elképzelni, hogy a hétvégére „welcome” feliratú lábtörlőket terítenek le ide. De ez legyen a mi bajunk.

Félő, a labdarúgóknak is lesz gondjuk elég. Az arachnofóbiában szenvedő tatabányai, illetve angyalföldi játékosok jobban tennék, ha szombatra sérültet jelentenének: az évek során annyi pókháló szövődött, hogy azokba még a Pókember is belegabalyodna. Aki a lefújást követően a Szőnyi úton szándékozik tisztálkodni, annak azt tanácsoljuk, inkább otthon tegye meg, ám ha mindenáron ragaszkodik a helyszíni zuhanyzáshoz, a meccs előtt feltétlenül ugorjon be a kezelőorvosához védőoltásért. Igazságtalanok persze ne legyünk: ha a szorgosan takarító nénin és a tempóját becsülettel követő kőművesen múlna, a mérkőzés napján ragyogna itt minden, azonban ami az elmúlt három-négy esztendőben elrohadt, azt három-négy nap alatt nem lehet rendbe tenni. Az mindenesetre megnyugtató, hogy víz, világítás és fűtés megint van, mi több, a látogatók számára fenntartott szobába öt tornapadot is betuszkoltak már. A hazai együttes öltözőjét ellenben már csütörtökön birtokba lehetett volna venni, meglehet, azért, mert – mint megtudjuk – tavaly egy filmstáb bérelte ki a helyiséget; olyan jelenetet forgattak, amiben a „…művész úr ült a medencében, a szolgálólányok meg mosták a lábát”. Legalább az nem aszalódott…

Szóval már csak egyet kell aludni, és mehetünk a Szőnyi útra. Az izgalom garantált.

Igaz, csak a pályán kívül.