Gyengécske, de a miénk

1. Vége az ismert téli prog ramnak: két hónap kemény felkészülés után siralmas iramú mérkőzések. Milyen hosszú az ideális alapozás? Miért vagyunk lassabbak és futunk kevesebbet, mint sokan mások?1. Vége az ismert téli prog ramnak: két hónap kemény felkészülés után siralmas iramú mérkőzések. Milyen hosszú az ideális alapozás? Miért vagyunk lassabbak és futunk kevesebbet, mint sokan mások?

NYILASI TIBOR:– Évente kétszer felkészülünk, erre kényszerít a versenynaptár és az időjárás. Sajnos az utánpótlásból érkező gyerekek képtelenek a modern, dinamikus, gyors futballra, másrészt az edzők sem vállalják fel a támadófutballt. Külföldön senki sem mérlegel: ha labdát szerez, rohan előre. Sok helyen nem elég nyerni, még szórakoztatni is kell a nézőket – nos, ettől messze vagyunk.

HAJDÚ B. ISTVÁN:– A külföldre igazoló magyarok kivétel nélkül azt mondják: időben nem edzenek többet, de sokkal intenzívebben zajlik a gyakorlás. Nálunk tilos lendületesen edzeni? Másfelől heti két alkalommal olyan tempójú mérkőzést játszanak, amelyre itthon nincs példa. A hazai mecscsek sajnos a külföldi edzések ritmusát sem érik el…

DOMBI TIBOR:– Minél több időt töltök el a futballban, annál kevésbé értem, mi történik benne. Edzettem keményen, a mecscsen mégsem volt erőm, máskor ugyanilyen felkészülés után jó formában voltam, de előfordult, hogy kevesebbet tréningeztem, mégis frissnek, erősnek éreztem magam. Nincs recept, hogy ezt meg azt kell csinálni, és minden rendben lesz. Sokszor éreztem, hogy két nappal a bajnoki előtt sokkal gyorsabb iramban ment a futball, mint a mérkőzésen – nem tudom, miért. Komolyan mondom, most télen rengeteget dolgoztunk, ha a tavasszal nem leszünk jó erőben, végképp összezavarodom…

2. Svéd-palesztin, elefántcsontparti, paraguayi, kameruni, togói, mexikói, szerb, román játékos – felsorolni is nehéz, honnan igazoltak az élvonabeli klubok, miközben sok más mellett dél-koreai vagy trinidadi is távozott alig fél év után. Milyen a jó légiós, ki és mennyiért kell nekünk, kell-e nekünk valaki?

NYILASI TIBOR:– Régi és örök kérdés ez, a magyar futball magának köszönheti, hogy ilyen gyenge minőségű légiósok is piacképesek. Ott tartunk, hogy ma jobban hiszünk egy ismeretlenben, mint egy magyar fiatalban. Ami nekünk pénzkiadás, az nyugaton a vicc kategóriája, ezért jegyzett futballistát idehozni nincs esély, marad a „lepattanó”, hátha egy senki által fel nem fedezett csillag csodát tesz nálunk.

HAJDÚ B. ISTVÁN:– Glasgow-ból, a Celtic–Barcelona BL-meccsről hazafelé azon meditáltam a repülőn, a mexikói Jesus Angel Flores miként illeszkedik be a Tatabányába. A légiósok többsége zsákbamacska, ez nem kosárlabda: ott, ha valakinek kell egy center, és megnézi a svéd–palesztin edzőmeccs statisztikai lapját, látja, hogy játszott egy kétszáztíz centiméter magas ember, dobott húsz pontot, és szedett nyolc lepattanót, az nem lehet rossz. Sajnos itt is érezni a minőségi romlást: ha Oleg Sirinbekov, Zoran Kuntics, Goran Kopunovics, Muzsnay Zsolt, Szergej Kuznyecov és a többi, tíz-tizenöt évvel ezelőtt nálunk játszó légiós összeállna, még most is megszorongatná a mostani külföldiek válogatottját.

DOMBI TIBOR:– Ne kérdezze, hány próbajátékossal edzettem együtt életemben, de tudom, hogy vannak külföldi játékosok, akik nélkül szegényebb lett volna a Loki: Liviu Goian, Nicolae Ilea, Igor Bogdanovics, Habi Ronald például. Összességében azt hiszem, az ideérkezők negyede beválik, a többi nem. Ha valaki jobb, mint a magyar, jöjjön – de ezt ki dönti el?

3. Bajnoki cím, nemzetközi porond, előrelépés, bentmaradás – a szokásos célokat hallani, miközben kérdés, hány csapat fejezi be a bajnokságot. Lehet-e tervezni a magyar futballban, és ha igen, mennyire előre?

NYILASI TIBOR:– A csapatok a nyáron a rend, fegyelem, törvényesség szabályai mentén kaptak engedélyt – a szigor megbicsaklott. A Fradit alaposan átvizsgálták, pénzügyileg alkalmas-e az élvonalra, több mint érdekes, hogy másokkal szemben nagyobbnak tűnik a tolerancia. A szövetség felelőssége óriási. Mindazonáltal célok kellenek, aki elöl van, az akarjon is bajnok lenni…

HAJDÚ B. ISTVÁN:– Senki sem azért tesz a futballba pénzt, hogy hetedik legyen, vagyis ha egyre több hiteles ember vállal szerepet, igenis lehet hosszabb távra tervezni.

DOMBI TIBOR:– A BL messze van, azt hiszem, ezt be kell látni, arra azonban látok esélyt, hogy a magyar bajnok elérje az UEFA csoportkörét. Az sincs közel, óriási bravúr lenne odáig eljutni, de talán nem elképzelhetetlen.

4. Sopronban játszik a REAC, a Tatabánya Zuglóban, a Paks Pécsen vívhatja bajnoki meccseit, a Ligakupa érdektelenségbe fullad: mit várhatunk az előttünk álló tavasztól?

NYILASI TIBOR:– Sok a gond, de én szurkolóként már alig várom a rajtot, talán mazochista vagyok. Hiába kényeztet el minket, hogy a csúcsfutballt a tévé a szobánkba hozza, én élvezem a mi bajnokságunkat. Le a kalappal mindenki előtt, aki a mai gazdasági helyzetben a futballra áldoz. És egyre több ilyen „szent őrült” van. Azért a Debrecen, az Újpest, a Honvéd stabil, Zalaegerszegen, Győrben van esély az előrelépésre, Pakson, Nyíregyházán is nyugalom van, szerintem egyre nagyobb a rend. Külön kiemelném az MTK-t, a Hungária körúton látni, mit akarnak elérni, ráadásul magyar gyerekekkel. A BL irreális cél, másik utat választottak a kék-fehérek, és lám, vannak tehetségek. Látni kell, hogy legígéretesebb tizenéveseinket szétkapkodja Európa, még mindig aranybánya vagyunk, csak nekünk kellene kihasználni.

HAJDÚ B. ISTVÁN:– A bajnoki címért négy csapat vívhat nagy harcot, ez pozitív hatással lehet a bajnokságra, de kíváncsi vagyok a megújuló Fehérvárra is. Zuglóban lakom, úgyhogy könnyű sétával eljutok a Tatabánya mecscsére, ennek örülök, mert azért az M1-esen gyalog körülményesebb lett volna… Sajnálom ezt a nagy múltú gárdát, remélem, tisztességesen befejezi a bajnokságot, a többiekről azt gondolom, amelyik együttes nem szűnik meg, az bent marad.

DOMBI TIBOR:– Nem akarok senkit megbántani: annyi minden megtörtént már a magyar futballban, hogy semmin sem lepődöm meg. Ha valaki néhány éve azt mondja, a kezdőkörben temetik el a Vasast, amely nem sokkal később kupadöntős lesz, ugyanúgy értetlenül nézek rá, mint ha azt mondta volna, az FTC nem jut fel az NB II-ből. Ha Pécsre indulnánk meccset játszani a Nyíregyháza ellen, az sem lepne meg, nem tudom követni, ki honnan hova költözik. Azt nem mondom, hogy nem érint, mi speciel szerencsések vagyunk: az ősszel fogadtuk a Sopront, és a REAC vendégei voltunk, vagyis ebben az évben kihagyhatjuk a mintegy kilencszáz kilométeres soproni túrát.

További beharangozó anyagok a 4–5. oldalon