Ellenfelek, de szeretik egymást

A cím természetesen nem a Celtic, illetve a Rangers óriási szurkolótáborára vonatkozik. Jellemző, hogy amikor az utcán belebotlunk egy Rangers-hívőbe, ezt mondja: „Soha az életben nem fogok a Celticnek szurkolni, inkább a halált választom. Ebből logikusan következik, hogy este én leszek a legnagyobb Barcelona-drukker.”

Mondjuk a másik oldalt sem kell félteni, az ifjú Celtic-szimpatizáns, akit a Rangersről faggatunk, visszakérdez: „Rangers? Nem ismerek ilyen csapatot.”

Merőben más a helyzet Glasgow zöld fele, illetve a vendégségbe érkező barcelonaiak kapcsolatát illetően. Az egyik helyi lapból a katalán klub elnökét, Joan Laportát idézzük: „A szívembe zártam a Celtic szurkolóit, fantasztikus közösséget alkotnak. Alig várom, hogy városunk ismét vendégül lássa őket, legszívesebben vörös szőnyeget terítenék eléjük a repülőtéren.”

Az pedig természetes, hogy a Glasgow-ba látogató barcelonaiakat szeretettel fogadják. Arantxa és Alberto éppen szurkolótársak után kutat, nem is értjük, hogy nem találtak rájuk, hiszen vagy kétezren érkeztek a meccsre. „Nincs annyi pénzünk, hogy a Barca összes kupamérkőzésére elutazzunk, de a glasgow-i túrát a világért sem hagynánk ki. A Celtic Park, illetve annak hangulata lenyűgöz minket” – mondja Alberto.

Velük ellentétben mi jó néhány katalán drukkerrel találkozunk, többel, mint ahány Celtic-rajongóval. De természetesen ennek is megvan az oka: a helyiek ugyanis hol máshol töltenék a kora délutánt, mint a kocsmákban.

„Három részre bontható Glasgow városa: Celtic-kocsmák, Rangers-kocsmák és a hagyományos kocsmák” – állítja a helyi taxis, nyilván az utóbbiból van a legkevesebb.

Így hát a Celtic-pubok felé vezet az utunk, és nem kell csalódnunk: az ivók dugig vannak zöld-fehérbe öltözött fiatalokkal és kevésbé fiatalokkal, a jókedv és a nótázás állandó, miként a sörfogyasztás is. Mivel a stadionba nem engednek be ittas személyeket, némelyik Celtic-szurkolóért aggódunk, bár az is igaz, hogy ők nem ittasak, hanem teljesen részegek…

„Rijkaard jó edző, a csapatunk világverő, úgyhogy legalább öt góllal nyerünk este” – ezzel kábítja magát az egyik Barca-szimpatizáns, bár a kezében égő furcsa cigarettára pillantva vélhetően mással is. Ezután nem marad más hátra, mint a tesztelés: megkérjük a három barcelonai srácot, hogy velünk együtt jöjjenek be a legnagyobb Celtic-kocsmába. Egyikük azt mondja, ennek nem lesz jó vége. Pedig de, mert ami odabent fogadja őket, az már-már romantikus: a „házigazdák” Spanyolországot éltetik, ölelkeznek a vendégekkel, és összeállnak közös képekért.

Majd a három barcelonai legény leragad, immár együtt iszik skót barátaival. Hogy aztán órákkal később ők is átéljék, amit mi: milyen érzés, midőn – az előzetes jóslatoknak megfelelően – a Celtic Parkban megnyílnak a pokol kapui. Hátborzongató, és a pokol szellemével ellentétes módon csodálatos.