Nincs Wacker: küzdhet!

Már nemcsak a Wacker sikeré ért, hanem a válogatottba kerülésért is harcol. Persze ha csak a száraz tényeket vesszük, Orosz Péternek nem lesz nehéz dolga: két legnagyobb riválisa, Priskin Tamás és Feczesin Róbert csupán epizódszereplő klubjánál, és ha Várhidi Péter továbbra is következetes marad azon elképzeléséhez, hogy csak a játékban lévőknek szavaz bizalmat, aligha a Watford, illetve a Brescia légiósa oldja meg a nemzeti együttes támadóproblémáját. Orosz Péter ellenben jó formában van, és kirobbanthatatlan az Innsbruckból.

A bajnoki rajt vagy a válogatottbeli bemutatkozás miatt várja jobban a tavaszt?

Mindent csak sorjában – mondta Orosz Péter. – A téli alapozás után olyan az első bajnoki meccs, mint az olimpikonnak a négyéves felkészülést követően az ötkarikás játékok nyitó versenye.

Ami pedig a válogatottat illeti, az évad eleji és a szezon közbeni edzések alkalmával is folyamatosan ott motoszkál az ember fejében a nemzeti együttes.

A futballista mindig reménykedik. Ezért az érzésért érdemes dolgozni.

A reményből szép lassan valóság lehet…

Akkor sem szabad, hogy az elégedettség irányítsa a labdarúgót. Higgye el, kiesett a telefon a kezemből, amikor hetekkel ezelőtt Várhidi Péter felhívott, aztán akkor sem kaptam levegőt, amikor Ciprusról keresett a kapitány, és jelezte, elképzelhető, hogy csatlakoznom kell a kerethez, mert Priskin Tamás kisebb sérüléssel bajlódik. Végül mégis abban maradtunk, hogy legközelebb a második fordulóban esedékes Mattersburg-meccsen látogat meg. Ennek ellenére továbbra is úgy készülök, mintha senki sem ismerne Magyarországon, elsősorban magamnak akarok megfelelni.

Akkor rendesen kihajthatta magát a felkészülés során. Milyen egy osztrák Bundesliga-csapat téli alapozása?

Hosszú és változatos. Innsbruckban kezdtünk napi két edzéssel, ami a hegyi levegő és a futások miatt gyilkos volt. Aztán a törökországi Belekben töltöttünk tíz napot, itt már kimondottan jó viszonyok között gyakorolhattunk. A felkészülés utolsó hetét pedig egy olasz hegyi falucskában dolgoztuk végig.

Úgy tűnik, a klubvezetőség mindent megtesz a bentmaradásért. Mit

gondol, sikerrel járnak?

Sok múlik az első néhány fordulón. Az ősszel éppen a rajtnál ragadtunk be, és maradtunk le nagyon a riválisok mögött. De ez már egy másik csapat, motivált, képes meglepetést szerezni. Az osztrák ligában agresszív futballal eredményes lehet a gárda. Hiába van több képzettebb játékos a bécsi Austriában és a Rapidban, a Salzburgban vagy éppen a Sturmnál, a csapategység fontosabb az osztrák Bundesligában. Nekünk már az első játéknap döntő lehet: ha nyerünk az éllovas Graz ellen, a közvetlen vetélytársak pedig rosszul kezdenek, nagy lökést kaphatunk az idényre.

Magától mit vár?

Még legalább annyi gólt, azaz hetet, mint az ősszel. De nem akarok ígérgetni, hiszen nehezebb dolgom lesz. Ismernek már az ellenfelek, sokszor hallani, hogy készülnek a játékomból. Azt mondják, sajátos a stílusom, amely ellen nehéz receptet találni. Ezért is volt egy kis félsz bennem, miután kiderült, hogy edzőnk változtatni akar a formáción, és az egycsatáros felállás helyett kettővel támadunk majd a tavasszal. Bevallom, nekem nem feküdt volna ez a variáció, mert megszoktam az előretolt, egyedüli ék szerepkört, nem könnyű alkalmazkodni egy másik támadó mozgásához.

Azért vannak csapatok, amelyek két csatárral játszanak.

Félreért. Igazoltuk a Liverpoolban is megforduló U21-es válogatott Besian Idrizajt, és Helmut Kraft őt akarta mellém állítani, ám az elmúlt hetekben kiderült, hogy egymás mellett nem tudunk eredményesen futballozni. Ezt a tréner is belátta, és végül a középpálya bal oldalán szerepelteti.

Tehát már a Sturm Graz ellen gyakorolhatja az egycsatáros futballt, amelyet történetesen a magyar válogatott is játszik…

Az biztos, ha úgy alakul, hogy lehetőséget kapok a szlovénok ellen, nem lesz ismeretlen számomra a szerepkör. De amúgy sem vagyok aggódós típus: a hat év légiósélet megtanított, hogy idegenként mindig bizonyítani kell. Ez a magyar válogatottban sem lenne másként, hiszen én ott is új fiúnak számítanék.