Erre a rangadóra megtelt volna Veszprém új sportcsarnoka is, amely majd hatezer nézőt fogadhat be – de csak júniustól, mert egyelőre hatvan százalékban készült el. Így aztán szerdán a legendás régi teremben fogadta vetélytársát az MKB, amely ebben az évadban szeretné visszaszerezni hazai elsőségét a Szegedtől . Hogy ez sikerül-e, arra a rájátszásnak ebben a szakaszában még nem kapunk választ, de biztos győzelmével mégis lépéselőnybe került.
A bajnok szegediek parádésan kezdtek, és elhúztak 3–1-re, mire felébredt a Veszprém. Ugrásszerűen javult a hazaiak védekezése, valamint Dejan Perics is szenzációsan védett. Társai emberhátrányban is rendre gólokat lőttek, főleg Ilyés Ferenc szórta meg egykori csapatát (6–4). A félidő közepén mégis Pérez Carlost küldte be a balátlövő helyére Mocsai Lajos, aki erre a találkozóra nem nevezte Pásztor Istvánt és Gulyás Pétert.
A védekezését mindkét együttes remekül megszervezte, a felállt védőfal elleni támadásait pedig igyekezett ziccerig vezetni. Ez azonban a legtöbbször csak a Veszprémnek sikerült. A türelmes, okos játékhoz persze több higgadtság kellett, mert fantasztikus atmoszféra, rendkívül feszült légkör uralkodott a csarnokban és a pályán. Nem csoda, hogy ebben a hangulatban nehezen alakult ki folyamatos játék, és a sportágnak inkább a küzdő jellege dominált. Krivokapics Miloradot szigorúan őrizték, Danijel Andjelkovics nehezen került helyzetbe, a szegedi szélsők pedig nem tudtak gyorsan indulni.
Ezzel szemben Perics olykor védhetetlennek tűnő lövéseket hárított, társai remekül védekeztek (már kilenc méteren megállították a szegedieket), Putics Barna biztos kézzel lőtte a büntetőket, Marko Vujin bátran vállalkozott, Iváncsik Tamás pedig látványos góljai után nem véletlenül kapott puszit Pericstől, az MKB csapatkapitányától (17–8). A Pick emberelőnyben is gólokat kapott, és szinte képtelen volt betalálni a hazaiak kapujába, mivel szerb klasszisa szinte önkívületben védett.
Iváncsik Tamás és Pérez találataival 20–10 lett az állás, a Szeged pedig se lerohanni, se átlőni nem tudta a hazaiakat. Darabjaira hullott a vendégek csapatjátéka, és 23–11 után gyakorlatilag már csak egy csapat volt a pályán. Hiába cserélt kapust a Szeged, és hiába igyekezett friss erőket pályára küldeni Vladan Matics, a végjátékra már nem maradt kérdés. A közönség felállva ünnepelte a győztes veszprémieket, akik gyakorlatilag megnyerték a rájátszás ezen szakaszát. Így a három győzelemig tartó elődöntő után, ha ott továbbjutnak, a döntőt is otthon kezdhetik majd.
folytatás...
