Még mindig fiatalosan

Rangidős. Ami sokat jelent. És nem csupán életkora, életpályája is tekintélyt parancsoló. Huszonnégy esztendősen, 1996-ban ott ült a nagyokkal, Csipes Ferenccel, Adrovicz Attilával és Rajna Andrással a hajóban az atlantai olimpia négyesdöntőjében. Utóbbi pontosan annyi volt Atlantában, mint most Horváth Gábor... Olimpiai ezüstéremig jutottak.

Három esztendővel később a milánói világbajnokságon viszonylag fiatal magyar egység szállt vízre 1000 méteren. Átlagéletkorukat tekintve éppen csak kinőttek az U23-as korosztályból, ám a hajóban két egyéni világbajnok, Storcz Botond és Vereckei Ákos, valamint a már az ifjúságiak közt „kajakzseninek” kikiáltott Kammerer Zoltán ült.

No és Horváth Gábor.

Kora ellenére ő számított új arcnak az előzőleg az 1997-es dartmouthi világbajnokságon és a plovdivi Európa-bajnokságon K–4 500 méteren is Hegedüs Róberttel aranyérmet nyerő Storcz Botond, Vereckei Ákos, Kammerer Zoltán trió számára.

Ám az új arc, az új ember tökéletesen bevált. És nemcsak ott, Milánóban, hanem a sydneyi olimpián, sőt négy esztendővel később Athénban is.

Horváth Gábor most negyedik olimpiájára készül – régi-új társakkal. A pekingi olimpiai kvalifikáció kivívásához két év kihagyás után visszatért közéjük Storcz Botond. Kammerer Zoltán azonban a 2005-ös zágrábi világbajnoki kudarcot követően (nem került be az A-döntőbe a magyar egység) más vizekre evezett – Kucsera Gáborral párosban gyűjtött be világbajnoki aranyakat. Míg Kucsera Gábor korábbi – ugyancsak világbajnok – párostársa, Kökény Roland beült a Horváth Gábor-, Vereckei Ákos- (és most már ismét Storcz Botond-) féle négyesbe.

„Jó érzés, plusztöltet, hogy jórészt ismét összeállt a nagy csapat – mondta Horváth Gábor. – Az elmúlt években már bizonyítottuk, a nagy tét, a közös cél képessé tesz bennünket arra, hogy nagyot alkossunk.”

Az athéni ünneplés óta sok víz lefolyt a Dunán. A zágrábi sokkoló kudarc és a Szegeden – még Gyökös Lajossal – aratott fantasztikus világbajnoki győzelem a sport mindkét pólusát megmutatta Horváth Gábor számára. Ő pedig 2006 után a könnyes búcsú helyett még mindig talált elegendő motivációt ahhoz, hogy folytassa útját a pekingi olimpiáig.

„Athén óta négy évet öregedtem, és lehet, hogy sokan nem hiszik el, fizikailag nem érzem, hogy kevesebbre lennék képes – folytatta. – Sőt mondhatom, nagyon fiatalos vagyok, tényleg jó állapotban várom az ausztráliai edzőtáborozást. Az elmúlt két-három évben például a porckorongsérvem miatt nem tudtam futni, az alap o z ó időszakban azonban én is rendesen végigcsináltam a futóedzéseket, ami szerintem rengeteget jelent a felkészülésemben. Ez a négy év főként a rutinban mutatkozik meg. Kétezer-ötben Zágrábban voltunk a gödör alján, és nem hittem el, hogy ki lehet kecmeregni belőle. Aztán egy évvel később Szegeden körülnéztem a világ tetejéről is. Tudom, hol hibáztam, és tudom, hogy kétezerhatban mi volt az a plusz, amit hozzátettem a csapat sikeréhez.”

A csúcsot többször is megjáró Horváth Gábor most a déli féltekére készül. A hathetes edzőtáborozás idejére vele tart felesége és 14 hónapos kislánya is.

„A csapatban mindannyian úgy szerveztük az életünket, hogy a családunk is velünk lehessen az edzőtábor alatt – mondta. – Vereckei Ákossal is eljön a felesége és a gyerekei, Storcz Botond is hozza a kislányát és a párját, rengeteget számít, hogy mellettünk lesznek azok az emberek, akiket nagyon hiányolnánk az elkövetkező másfél hónap során. Azt hiszem, így elkerüljük a holtpontokat, és a családi légkör biztosan kedvező hatással lesz az olimpiai felkészülésünkre.”