Irány a Kreml!

„Nagyszerű lenne, ha Putyin elnök a nyáron meghívná a csapatot a Kremlbe. Persze udvarias vendégekhez illően mi sem mennénk üres kézzel, valami csillogót mindenképpen vinni akarunk. Csak hogy megmondhassuk neki: mi is jól végeztük a dolgunkat, és büszkévé tettük országát.”

Nem a labdarúgás Putyin legnagyobb kedvence

Ha figyelembe vesszük, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök a labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányai közül még senkivel sem találkozott, Guus Hiddinknek, a szbornaja jelenlegi főnökének álma legalábbis elég merésznek tűnik. Két futballcsapat már bejutott a rezidenciájára, a csecsen Tyerek Groznij 2004-es kupagyőzelme, az első orosz együttesként nemzetközi kupát nyerő CSZKA Moszkva pedig 2005-ös UEFA-kupadiadala után kapott bebocsátást Putyinhoz, de sportszakmai okokkal csak az utóbbi volt magyarázható. Előbbinek szinte kizárólag politikai jelentősége volt, illett olyan illúziót kelteni, hogy a „nagy testvér” még a kevésbé stabil régiókra is figyel. De az nemhogy a Tyerek, még a CSZKA esetében is erős túlzás, hogy a magát a cselgánccsal, a lovaglással és a síeléssel eljegyző Putyin figyelmét folyamatosan le tudta volna kötni: az elnököt annyira nem érdekli a futball, hogy nyolcéves regnálása alatt még egyetlen mérkőzést sem látott élőben. Hiddink most ezen szeretne változtatni, és igyekszik a női röplabda-válogatottal 2006-ban 16 év után újra világbajnoki címet nyerő Giovanni Caprara nyomába lépni. „Oroszország nagy ország, szuperhatalom, és ha valaki olyan karizmatikus vezetővel találkozhat, mint Putyin, az nagy megtiszteltetés. Főleg a hozzám hasonló külföldieknek” – igyekezett érzékeltetni a találkozó fontosságát a holland edző. Hiddinknek nem először lenne része hasonló megtiszteltetésben, hiszen válogatottól eddig még nem távozott dicstelenül, és a klubcsapatok közül is csak a Real Madridnál vallott kudarcot, ahonnan fél év után elküldték.

A legnagyobb tettet Dél-Koreában hajtotta végre, amelylyel 2002-ben a hazai pálya minden előnyét kihasználva elődöntőt játszott a világbajnokságon.

Dél-Koreában elnök lehetett volna belőle

A személyi kultuszra bármikor kapható országban úgy a második koreai mérkőzésen megjelentek a lelátón a „Hiddink for president!” feliratú transzparensek, és legkésőbb Spanyolország negyeddöntőbeli kiejtése után biztosra lehetett venni: ha azonnali voksolást írnának ki, Kim De Dzsung elnök helyét egy holland foglalta volna el. A „marsallbot” helyett be kellett érnie állampolgársággal, kacsalábon forgó palotával, szigettel, örökös ingyenes repülőjeggyel meg minden elképzelhető földi jóval. Most egy Dél-Koreánál sokkal tehetősebb országban próbál csodát tenni, elképzelhetetlen, mivel gazdagodik, ha az 1988-as Eb-ezüst óta újra világverseny dobogójára segítené a szbornaját.

A csoportkör eddig nem volt akadály

„A helyzet annyiban hasonlít a koreaira, hogy akkor sem várt tőlünk senki semmit, és most sem – mondta Hiddink. – Akkor csak annyi dolgom volt, hogy megszerezzem az ország történetének első világbajnoki győzelmét. Most még ekkora teher sincs rajtam, a végeredmény viszont ugyanaz is lehet. Nagyon nehéz lesz megismételni, de semmi sem lehetetlen. Bíznunk kell magunkban, és senkitől sem szabad félnünk.”

A kiindulási helyzet mindenesetre biztató, hiszen Hiddink még egyetlen válogatottjával sem ragadt meg a csoportkörben. Hollandiával 1996-ban Eb-negyeddöntőig, két évvel később vb-elődöntőig jutott, Dél-Koreával negyedik lett a világbajnokságon, két éve pedig Ausztráliát vezette be a nyolcaddöntőbe. Ha folytatódik a sorozata, a Görögország, Spanyolország, Svédország hármas csak a másik kiadó továbbjutó helyért csatázhat a nyáron. A miheztartás végett: a világranglista 10. (ráadásul címvédő), 4. és 24. helyezettjével próbál dacolni a 22. Oroszország. Ha sikerül, talán már nem csupán a politikában beszélhetünk szuperhatalomról.