nem élet-halál kérdéséről döntött a szerdai összecsapás, habár Billy Shanklynek, a Liverpool halhatatlan menedzserének szavaival élve mi is mondhatnánk: annál sokkal fontosabb dolgokról…
A zsúfolt nézőtéren ott volt Natália Hejková, az aktuális Euroliga-bajnok Szpartak Moszkva szlovák edzője, a Sopron korábbi szakvezetője. A kérdésre, mit vár az összecsapástól, csak ennyit válaszolt: „War!”, azaz „Háborút!” Szerencsére a lelátón nem uralkodott háborús hangulat, jóllehet legalább kétszázötven pécsi drukker biztatta őrjöngve az övéit, miközben megható gesztusként egy üveg villányi rosét küldtek az általuk is tisztelt brnói mesternek, Ján Bobrovskynak. Szóval egymást nagyra becsülő, nemes ellenfelek feszültek egymásnak.
A Pécsen betliző Eva Vitecková duplája vezette be a meccset, Coelho ziccert hibázott, Rátgéber László már a harmadik percben kettős cserével próbált életet lehelni vérszegény csapatába.
A negyedik percben már 4:0 volt a faultarány – mondanunk sem kell, nem ide…
A lepattanókat most is a csehek szedték le, s aztán elsült a halálos fegyver, a gyors lerohanás, amelyet Tamika Whitmore fejezett be kosárral. Szerencsére a csehek csak minden második büntetőjüket értékesítették, ezért nem húztak el még jobban. Ám ami nem ment magától, abba besegítettek a mieink: futószalagon adták el a labdát, s 18–11-nél Rátgéber kénytelen volt kikérni első idejét.
Mindhiába: a szépséges Ivana Vecerová duplája tett pontot a negyed végére.
Átszaladtak a pécsieken a házigazdák. Zuzana Zirková kosarát Kulichová indításgóllal fejelte meg, 27–13-nál felrémlett a nagy verés veszélye.
Bobrovsky taktikája fényesen bejött: Iványi Dalmát és Fegyverneky Zsófiát, a labdát felhozni képes két magyar hátvédet rendre lecsapdázták a csehek, s ez megannyi pécsi labdaeladáshoz vezetett. Whitmore triplája olyan magától értetődő volt, mint hogy keleten kel fel a nap. Somogyi Andreáé annál inkább meglepte – leginkább a vendégeket… Mielőtt belelkesedhettünk volna, Krivacsevics elpuskázta két büntetőjét, Hana Machová viszont a palánk mögül (!) ívelte a gyűrűbe a labdát (39–18).
„Most hordjam le őket?!” – tette fel a költői kérdést Rátgéber a szünetben, amelyet önmaga azonnal meg is válaszolt: „Dehogy… A fülükön veszik a levegőt a lányok, kipurcantak, nincsenek cseréim, ha nem igazolunk valakit, a bajnokságot ugyanígy veszítjük el…”
A második félidőt le kellett játszani – ez a legtöbb, amit érdemes leírni erről a húsz percről. Aki a pécsi gyűrű környékén járt, az be is dobta a labdát – az egykori klubtárs, a múlt pénteken eredménytelen Béres Tímea is. A harmadik negyed végén már megvolt a közte negyven, a 31–3as perióduseredmény ezen a szinten alighanem Guinnessrekord… Iványi ebben a félidőben már pályára sem lépett, a csapatnak és edzőjének egyetlen törekvése volt: minél hamarabb túl lenni a vesszőfutáson.
Ez a vágyuk fél nyolc után hét perccel teljesült is…
