Leóni profi: eltanulta a kinti mentalitást

A januári Eb-n ott voltak a siker kapujában, de átlépniük nem sikerült rajta. Túltette magát a történteken? A januári Eb-n ott voltak a siker kapujában, de átlépniük nem sikerült rajta. Túltette magát a történteken?

Ez már nincs a fejemben, és otthon nem is rágódhattam tovább a csalódáson. Egy héttel az Európa-bajnokság után már a klubomban kellett helytállnom.

Szerencsés alkat, ha ilyen hamar feldolgozza a kudarcot. Mindig ilyen könnyen ment?

Az előttem álló feladatra összpontosítok, a spanyolországi mentalitás is erre késztet. Nagyon fontos mérkőzések előtt állunk, semminek sem szabad elvonnia a figyelmünket.

Csak azért kérdezek rá többször is, mert Nagy László éppen a napokban nyilatkozta: túlságosan megviselte, hogy lemaradnak Pekingről. Önnek talán éppen a sok meccs segít, hogy ne a januári eseményekkel foglalkozzon.

Ha felelevenítjük, persze, hogy nekem is fájó emlék Norvégia, de nincs időm gondolkodni a történteken.

Már a kontinensbajnokságon is voltak jó meccsei, és amióta visszatért Leónba, ontja a gólokat. Tovább javult a formája, vagy eleve ilyen jó volt, csak kevesebb lehetőséget kapott a válogatottban?

Az Eb-n figyelni kellett a feladatok megosztására, Nagy Laci tehermentesítése kulcskérdés volt. Korrekten bánt velünk a kapitány, nem érzem úgy, hogy túl keveset játszottam volna. Leónban a csapattársam, Mateo Garralda még nem épült fel, ezért támadhattam többet.

Klubtársának ezek után nem lesz könnyű visszaszereznie helyét a támadójátékban.

Jobb, ha egy poszton két embert lehet bevetni, szerdánként és szombatonként is játszunk, szükség van a váltótársra. Én ráadásul megsérültem a hétvégi BL-meccsen, a huszonötödik percben felugrás közben meghúzódott a jobb combhajlítóm, így egyhetes kényszerpihenőn vagyok.

Nem érezte magát túlterheltnek?

Az Eb sorozatterhelését valóban nehéz volt testileg és lelkileg is átvészelni, de aztán volt öt kézilabdamentes napom, igaz, sok utazás várt rám. Norvégia után három napot otthon tölthettem Szegeden a családdal.

Már Spanyolországban is család veszi körül.

Májusban lesz kétéves a kisfiam, kimondani is hihetetlen, hogy ilyen nagy már. Bence Ádám a nyomdokaimban jár, kedvenc játéka a labda, jó hoszszú gyerek, úgyhogy semmi sem lehetetlen. Egyben van, arányos növésű, de ha orvoshoz megyünk, elcsodálkoznak, máris mekkorára nőtt. Aztán ránéznek az apjára, és nincs több kérdésük.

Balkezes?

Egyelőre nem, azt mondják, hároméves kor körül dől majd el végleg, melyik keze lesz az ügyesebb.

Hogyan döntötte el, hogy a nyáron hazaköltöznek?

Mindenképpen váltani akartam, három év elegendő volt Leónban, pedig nem volt itt semmi problémánk. Tetszett a spanyolországi élet, de környezetváltásra van szükségem, és Szegeden is erős, Bajnokok Ligájában játszó csapatban folytathatom. És az is számít, hogy szegedi vagyok, megint otthon lehetek.

Nem tart tőle, hogy csak védekezni fog Milorad Krivokapics mellett?

Tisztában vagyok vele, hogy ő a világ egyik legjobb balkezes átlövője, de úgy érzem, az én másfajta stílusomnak köszönhetően jól kiegészítjük egymást. Egy jó Laluska Balázsra, remélem, szükség van Szegeden.