Az idényen belül tétmérkőzésen immár negyedszer, nyolc napon belül pedig harmadszor találkozott egymással az Olaj és a Planet Leasing, ami adott némi pikantériát a meccsnek. Ráadásul a múlt heti, ugyanitt lejátszott kupameccsen kiállított Mike English eltiltás híján ezúttal is ott lehetett a pályán, és a szolnoki szurkolósereg óriási füttykoncertet tartott, amikor a dombóvári légiós labdához ért. Ennek ellenére ő szerezte a vendégek első két pontját, de nem is ez volt az érdekes, hanem az, hogy ez volt a DKC egyetlen mezőnykosara az első öt percben. A hatodiktól testvérharc zajlott a parketten, mert pályára lépett dombóvári részről Molnár Miklós, a Cziczás László betegsége miatt a szolnokiak kezdő ötösében helyet kapó Molnár András öccse, ám nem egymást fogták a fivérek. Azért egyszer csak szembekerültek, de a fiatalabbik Molnár nem tudott túljárni az idősebbik eszén, és ez a kiragadott jelenet jól tükrözte a játék képét: a látogató alig tudott pontot dobni a jól védekező vendéglátónak. Így aztán nőtt, egyre nőtt a két fél pontszáma közötti különbség az első félidőben…
Érdekes volt, hogy a litván Andrius Jurkunas sérülése miatt a belső posztokon egyértelmű fölényben lévő Dombóvár mennyire nem vette be a játékba a centereket, hanem a kisemberek egy-egyezéseire és távoli találataira épített – a 44–22-es Szolnok-vezetést hozó első félidő alapján teljesen érthetetlenül. Aztán amikor a tolnaiak triplái a nagyszünetig feljegyzett 22 százalékos kinti dobóteljesítmény után elkezdtek beesni, mindjárt világossá vált, mire is épít Dzunics Braniszlav és társulata. Más kérdés, hogy Deák Attiláék hárompontos-parádéjával sem tudott közelebb férkőzni 11 pontnál a tolnai gárda.
Úgy tűnt ugyanis, hogy átvészeli az Olaj a vendégek ritmusváltását, miután a harmadik negyed hajrájában újra tetemes, 17 pontos előnyre tett szert, de aztán a záró játékrészben jött az újabb dombóvári roham. Molnár Miklós triplájával került a 10. perc után először tíz ponton belülre a DKC, de erre azonnal válaszolt a báty, méghozzá hasonló értékű találattal. Itt dőlt el a csata, a két klub szezonbéli párharcának eddigi felvonásaihoz hasonlóan ismét a hazaiak győztek, hiába kápráztatta el a hajrában még a szolnoki publikumot is NBA-t idéző megoldásaival a vendégek vezéregyénisége, Julien Mills.
Egy szomorú adalék a végére: Dzunics Braniszlav mester sajnos megint nem gratulált győztes kollégájának a lefújás után.