Az edzőknek az volt a legfőbb dolguk az utóbbi napokban, hogy azonos edzettségi szintre hozzák a legjobb játékosokat, akik az utóbbi időben más-más terhelésnek voltak kitéve a szerb, a montenegrói, a román, a szlovák, a szlovén és a magyar válogatottban. Szegeden Danijel Andjelkovics vádlija csak félig gyógyult meg, Julian Stamate bokája pedig még legalább két hétig ápolásra szorul. Az újvárosiaknál térdfájdalmai miatt hiányzott Bakos Dávid és Szalafai Gábor, míg Törő Szabolcsnak éppen szerdán volt a fogműtétje. Andjelkovics helyén Bajusz Sándor irányított, mégpedig remekül. Az újvárosiaknál a rutinos Rosta Miklós és Kemény József segített sokat a több bravúrt bemutató kapusnak, Mikler Rolandnak. Támadásban viszont a Dunaferr ifjabb kitűnőségeire várt volna több feladat, ám ők igyekezetük ellenére sem tudták átlőni és áttörni a rettentően erőszakos szegedi védőfalat, amely mögött Puljezevics Nenad remekelt. A Zubai testvérek közül főleg Gábor veszélyeztetett, a másik oldalon pedig Oszmajics immár támadásban is jeleskedett. A szünet után Bajusz Sándor lövőkedve is megjött, a másik oldalon pedig Grebenár Gábor talált gyakran rést a szegedi védőfalon.
Mindkét gárda a fegyelmezett védekezésre, valamint válogatott átlövői játékára építette taktikáját, ám a nehéztüzérek még nem nyújtották a tőlük joggal elvárható, nemzetközi szintű teljesítményt. Puljezevics mellett Krivokapics és védekezésben Herbert Gábor is klasszishoz méltóan játszott, ezért a hajrára minden kérdés eldőlt. Ekkor a szegedieknél már a második sor szerepelhetett.
