Webster az újabb futballforradalmár

A svájci székhelyű Sportdöntő bíróság (CAS) döntése nyomán új fejezet nyílhat a nemzetközi átigazolási piac történetében. Jó egy évtizeddel azután, hogy a Bosman-ügyben hozott határozat egyenlőségjelet tett az EU-s játékosok között a közösségen belüli foglalkoztatás szabályait illetően, a Webster-ügy forradalmi változást hozhat a szerződések felbontására vonatkozó normákban.

Andy Webster, aki kölcsönben jelenleg a Rangerst erősíti, 2006 nyarán távozott a Heartstól, és a Wiganhez igazolt. A FIFA átigazolási szabályzatának 17. cikkelye alapján tette, amely kimondja, hogy a játékos 28 éves kora előtt kötött kontraktus esetén három, azt követően pedig két esztendő után jogosult akár egyoldalúan is felbontani: a most 25 éves védő négy évre szóló megállapodásából éppen a szükséges hármat töltötte le Edinburghban.

A Hearts 4.6 millió font kártérítést követelt a játékostól és új egyesületétől: az elsőként eljáró FIFA vitarendezési bizottsága 2007 áprilisában ebből 625 ezret ítélt meg. Ezt mindkét fél megtámadta a CAS-nál, a mostani határozat pedig – a nemzetközi szövetség eljárásának éles kritikája mellett – 150 ezer fontra mérsékelte a kompenzációt, ami megfelel Webster korábbi klubjánál kapott éves járandóságának.

Az ítélet két precedensértékű következménnyel jár. Meghatározza, hogy a játékosokért hasonló esetben fizetni kell, de csupán a szerződésükből hátralévő időre jutó fizetésüket, másfelől pedig kimondja, hogy átigazolási díjat – más előzetes megállapodás, például szerződésben rögzített kivásárlási ár hiányában – csak a FIFA fenti szabályzata szerinti időszakban lehet kiszabni. A döntőbíróság állásfoglalása szerint „a sportszervezeteknek nincs gazdasági, erkölcsi vagy jogi felhatalmazásuk arra, hogy a labdarúgók piaci értékét a kieső profit alapján ítéljék meg”.

A FIFA véleménye ugyanakkor az, hogy ez „súlyos következményekkel járhat, és veszélyes a futballra”, ráadásul ellentmond annak a 2001-ben megfogalmazott közösségi irányelvnek, amely szerint indokolatlanul nem lehet felbontani a klubokkal kötött szerződéseket. Sepp Blatter szerint „ez pirruszi győzelem azon játékosok és ügynökeik számára, akik idő előtt akarnak kilépni a megállapodásokból”. A szövetség első embere

úgy véli, a jövő csillagait nevelő klubok rosszabbul járhatnak, ráadásul nem áll érdekükben a fiatalokat képezni, hiszen olcsón megvásárolhatják őket. „Legfeljebb a játékosügynökök jutnak előnyhöz, ők előre meghatározott összegért kínálják ügyfeleiket új egyesületeiknek” – tette hozzá az elnök.

Gerardo González Movilla, a hivatásos labdarúgók érdekképviseletét ellátó FIFPro elnöke viszont üdvözölte a döntést: szerinte ez jó alap lehet a felmondások és szerződésbontások körülményeinek rendezéséhez. „Ha egy bíró legfeljebb a konktraktusa alapján járó fizetést ítéli meg kártérítésként az elbocsátott játékosoknak, akkor ellenkező esetben is ugyanígy kell eljárni” – fogalmazott Movilla.