Szerdán Dunaszerdahelyen mérkőzött a Ferencváros a szlovák első liga második helyén álló Artmedia Bratislavával, ám a találkozó csupán a 78. percig tartott, mert a játékvezető szurkolói rendbontásra hivatkozva lefújta a mérkőzést. Tény és való, kétezer ferencvárosi állta körül a műfüves edzőpályát, s az is igaz, hogy egyetlen rendezőt sem biztosítottak a szervezők, pedig elkelt volna a védelem, hiszen főleg a Budapestről érkező drukkerek parázs hangulatot teremtettek az ideiglenes lelátón. De nem csupán a szurkolói magatartás vezetett az indulatok elszabadulásához: az Artmedia játékosai kezdettől fogva arrogánsan, agresszívan futballoztak, persze Dragóner Attiláék sem mentek a szomszédba keménységért. A nagy csontzene közepette a második félidő közepén Vincze Ottó előbb a földre került, majd lebicegett a pályáról.
Akkor még senki sem gondolta, hogy nagy a baj.
„Mondhatni, kalandos pályafutás van mögöttem – mondta Vincze Ottó. – Sok kemény mérkőzésen vagyok túl, kaptam rengeteg ütést, rúgást, ám olyanokat még nem kaptam, mint Dunaszerdahelyen. Patrik Mráz kezdettől fogva utazott rám, akkor csúszott a támaszkodó lábamra, amikor nálam sem volt a labda. Rettenetes fájdalmat éreztem, csillagokat láttam, elsötétült előttem a világ. Iszonyatos fájdalmak közepette ültem a buszba, és sajnos igazolódott az első diagnózis, külső bokaszalag-szakadást szenvedtem. Nem aludtam, és fogalmam sincs, meddig leszek az ágy foglya.”
Vincze Ottó bokája cipó nagyságúra dagadt, egy hétig biztosan feküdnie kell, majd újabb vizsgálat következik.
„Az igaz, hogy az idei első bajnoki meccsen nem lehetek ott, de abban hiszek, hogy a tavasszal játszhatok. Egy sérülés sohasem jön jókor, de ez most a legroszszabb pillanatban ért. Hosszú idő után újra jó erőben éreztem magam, egyetlen percet sem hiányoztam. Éreztem, Csank János edző bízik bennem, nem véletlenül tett az Artmedia ellen is a kezdőcsapatba. A baleset ellenére állítom, szükség van hasonló felkészülési mérkőzésekre, hiszen egy másik ország csapata ellen futballozni mindig nagy kihívás, új motiváció, ráadásul az Artmedia kiváló játékerőt képviselt. Kár, hogy furcsa felfogásban futballoztak a szlovákok, s bizony azt is furcsállom, hogy Patrik Mráz bocsánatot sem kért az eset után.”
Noha Vincze Ottó első számú szenvedője volt az indulatoktól sem mentes mérkőzésnek, túlzottnak tartja a szlovák média reagálását. A Ferencváros labdarúgója szerint a szurkolók többsége sportszerűen viselkedett, a dühöt a szlovák játékosok agresszivitása váltotta ki a drukkerek egy részéből.
