Rajtol az öt hónapos erőltetett menet

A főleg a Bajnokok Ligájában érdekelt európai klubcsapatok gyakran panaszkodnak az erőltetett menetre, hiszen nem elég a hazai bajnoki és kupasorozat, kilenc hónapig még a nemzetközi porondon is helyt kell állniuk. Persze elsősorban nem a sok bevétellel kecsegtető BL-meccsek miatt háborognak, hanem a honi program sűrűségéért. DélAmerikában viszont mindkettőért lehetne, hiszen évente általában két bajnokságban kell indulniuk a csapatoknak, emellett a legjobbaknak ott a Libertadores-kupa is, amelynek 2008as kiírása a keddi Arsenal–Mineiros de Guyana selejtezővel kezdődik. Csak ebben nem kilenc, hanem alig öt hónap alatt kell eljutni a célig.

Hogy kinek sikerül, az a délamerikai viszonyok ismeretében megjósolhatatlan. Az európai játékospiac január 31-én éjfélkor zár, addig még néhány keret átalakulhat, de ennél is nehezebb megtippelni, a kimeríthetetlen utánpótlásból kinek sikerül egykét hét, esetleg hónap alatt a világhírnévig jutni. Ha a jelenlegi keretekre hagyatkozunk, akkor Boca Juniors–Sao Paulo döntőt például könnyen el lehet képzelni, az egyik oldalon Juan Román Riquelmével, Martín Palermóval és Hugo Ibarrával, a másikon pedig Rogério Cenivel, a hazatérő Adrianóval és a válogatottba is jelölt Richarlysonnal. A párosítás nem utópisztikus, a legutóbbi öt döntőből háromban a Boca, kettőben pedig a Sao Paulo ott volt, előbbi kétszer, utóbbi egyszer a kupát is hazavitte.

Ha ők lemaradnának, még mindig lenne elég argentin (River Plate, Estudiantes, San Lorenzo, Lanús, Arsenal) és brazil (Santos, Fluminense, Flamengo, Cruzeiro) csapat a két ország hegemóniájának megőrzéséhez. A múlt kötelezi a két nemzetet, hiszen a legutóbbi 16 trófeából 14 valamelyik nagyhatalomé lett, mint ahogyan az 1991-es Colo-Colo–Olimpia finálé óta nem fordult elő, hogy brazil vagy argentin gárda ne legyen érdekelt az utolsó két mérkőzésen.