Az olasz Internazionalétól érke zett játékos az Újpesthez. A lilafehérek persze nem igazoltak senkit a milánói klubtól, ám az együtteshez csatlakozott a fekete-kékek középpályása, Filkor Attila. Látogatásának prózai oka volt: édesapja a lilák erőnléti edzője, és a magyar alakulat itáliai edzőtáborozása jó alkalmat kínált a találkozásra. Filkor Attilát keddig engedte el munkaadója, ám akkor mindenképpen vissza kell térnie az Interhez, mert az utánpótlásgárdával ő is részt vesz a viareggiói tornán.
„Ez a rendezvény hihetetlenül fontos, komolyabban veszik a klubok, mint például az Olasz Kupát – mondta Filkor Attila. – A viareggiói tornán mindenki ott lesz, aki számít, hiszen a külföldi nagycsapatok mellett természetesen játszik majd a Juventus, a Roma, a Milan és mi is. Jól mutatja a viadal jelentőségét, hogy egyesületem vezetői hivatalos levélben kérték az MLSZ-t, engedjen el, és ne kelljen Ciprusra utaznom a válogatottal. Pedig a Primavera-bajnokságban nem sok olyan futballista szerepel, aki felnőttválogatottban is játszik, de mondom, ez a seregszemle mindennél fontosabb.”
Filkor Attila immár teljesen otthonosan érzi magát Olaszországban. Feltalálja magát a világvárosnak számító Milánóban is. Igaz, elképzelhető, hogy hamarosan újabb helyhez kell majd hozzászoknia, mert az Inter a hírek szerint kölcsönadná vagy elcserélné őt.
„Az a legjobb itt, hogy nekem nem kell azzal foglalkoznom, milyen tervei vannak az Internek – fogalmazott a hatszoros válogatott középpályás. – Valóban csak a futballra figyelek, a többit a menedzserem intézi. Milánóhoz már hozzászoktam, bárhová eltalálok segítség nélkül. Jelenleg még a légiósokkal lakom együtt, de ha minden jól megy, hamarosan külön költözhetek.”
Filkor Attilának húszesztendősen egyvalami hiányzik: fiatalon, külföldön, távol a családtól nem könnyű a labdarúgó élete.
„A szüleimmel természetesen szeretnék többet találkozni – mondta Filkor Attila. – Igaz, amikor tudnak, jönnek hozzám, de volt már olyan eset is, hogy a szombati meccs után hazarepültem, és hétfő reggel jöttem viszsza. Apu az összes mérkőzés előtt ad néhány tanácsot, azokat igyekszem is megfogadni. Jó is, hogy sűrűn beszélünk, hiszen azt azért hamar megtanultam, az edzők nem nagyon foglalkoznak a légiósokkal. Főleg akkor voltak fontosak ezek a beszélgetések, amikor az elején nem nagyon ment a játék, és szükségem volt édesapám támogatásra, de ma már minden rendben van.”
