A volt válogatottat utcára tette az MLSZ

Ugye nem sértem meg, ha azt mondom, „régi bútordarabként” dobták ki a Magyar Labdarúgó-szövetségből?Ugye nem sértem meg, ha azt mondom, „régi bútordarabként” dobták ki a Magyar Labdarúgó-szövetségből?

Nem sért meg, bár az eljárás minősíthetetlen volt – mondta nagyot sóhajtva Kereki Zoltán. – Tíz évvel ezelőtt, még Kovács Attila elnöksége alatt kerültem a szövetséghez utánpótlás-igazgatóként, és ugyanezt a posztot töltöttem be Bozóky Imre irányítása alatt, no meg fél évig, amikor Kisteleki István került elnöki pozícióba. A kirúgásomról csak sejtéseim vannak: lehet, hogy Bozóky Imre emberének tartottak, akitől meg kell szabadulni… De nekem nem is az volt a bajom, hogy egyik pillanatról a másikra valós indok nélkül elküldtek, sokkal inkább a módszer fáj.

Merthogy?

Nem szeretem döngetni a mellem, hogy milyen futballista voltam, de annyit talán megérdemeltem volna, ha valakinek gondja van velem, akkor azt a szemembe mondja. Hangsúlyozom, szemtől szembe, mint férfi a férfinak. Ehelyett Kisteleki István odaküldte hozzám az akkori főtitkárt, Kmetty Ildikót, aki röviden közölte velem, a Felnőttképzési Intézetben megszűnt a munkaviszonyom.

Most akkor az MLSZ-ben, vagy a Felnőttképzési Intézetben dolgozott?…

Semmi közöm nem volt az intézethez. Mindig is utánpótlás-igazgató voltam a szövetségben. Mondom, mindenkit ki lehet rúgni, senki sem pótolhatatlan. De ha egyszer Kisteleki István úgy döntött, hogy már nem kér a tíz éve ott dolgozó Kereki Zoltánból, akkor vegye a fáradságot, sőt a bátorságot, hogy odaáll elém, és úgy rúg ki, hogy felsorakoztatja az érveit.

A fél év alatt, ameddig együtt dolgoztak a szövetségben, csak beszéltek olykor.

Egyszer sem. Néha összefutottunk a folyosón, udvariasan köszöntünk egymásnak, s mentünk tovább. Egyszer együtt kispályáztunk, de akkor sem kezdtünk bele hosszabb beszélgetésbe. Engem ez persze zavart, és bejelentkeztem Kisteleki Istvánhoz, ahogy illik, de annyira elfoglalt ember, hogy még időpontot sem kaptam.

Úgy gondolja, nem lehetett belekötni a munkájába?

Senki sem tökéletes. Igyekeztem maximálisan ellátni a rám bízott feladatot. Ötből ötször jutottunk ki például a tizenhét évesek Európa-bajnokságára, és ez csak egy eredmény a sok közül. Most viszont már ott tartok, hogy el kell gondolkodnom, mennyit is érek. Bár ha azt nézem, hogy Nyilasi Tibort is csak egy kézlegyintéssel intézték el és távolították el az MLSZ-ből, nem is tudom, mire gondoljak. Ránk, régi sikeres futballistákra a jelek szerint nincs szükség.

Mit vár a bírósági ítélettől?

Már tizenhárom hónapja tart ez a per, és én nem akarok semmi mást, csak azt, hogy a bíróság mondja ki: jogtalanul rúgtak ki. Márpedig, ha ez megtörténik, akkor odaállok Kisteleki István elé, és megköszönöm neki, hogy az utcára tett. Megmondom neki, nem volt benne annyi férfiasság, hogy elém álljon, és úgy küldjön el. Ha én lettem volna az MLSZ elnöke, gerincesebb megoldást választottam volna…

Mihez kezd most?

Fogalmam sincs. Ötvennégy éves vagyok, világéletemben a futballból éltem, nem könnyű most új lehetőséget találni. Ráadásul úgy, hogy nem is szolgáltam rá ezekre a keserű hónapokra. Sajátos mederben folynak a dolgok a Magyar Labdarúgószövetségben…

Felhívtuk Kisteleki István MLSZ-elnököt, aki nem kívánt reagálni Kereki Zoltán szavaira, mondván, az MLSZ-ben az alkalmazottak munkaadója a főtitkár. Azonban az, aki elbocsátotta Kereki Zoltánt, már régóta nem dolgozik a szövetségben…