Eindhoveni házimozi a magyar játékosról

Szembesült már Sef Vergoossen meccsértékelésével?Szembesült már Sef Vergoossen meccsértékelésével?

Valami azt súgja, nem volt elragadtatva a látottaktól, azzal együtt sem, hogy végül is biztosan vertük meg a Spartát – felelte a 75 percet a pályán töltő Dzsudzsák Balázs.

Stimmel.

Túl a harmadik PSV-s tétmérkőzésemen, azt mondom: a Feyenoord ellen nyújtottuk a legmeggyőzőbb teljesítményt. Persze az sem véletlen, hogy a három közül éppen a legerősebb rivális ellen sikerült megmutatnunk, mire képes a csapat: Rotterdamban az első perctől az utolsóig összeszedettek voltunk, tökéletesen ráhangolódtunk a rangadóra.

Legutóbb a Venlo szorongatta meg a PSV-t, ezúttal a Sparta okozott kellemetlen pillanatokat önöknek. A hét végén a sereghajtó Excelsior látogat Eindhovenbe. A „sormintára” tekintettel lenne mitől tartaniuk.

A kötelező kategóriába tartozik a találkozó, muszáj nyernünk – legfeljebb saját magunktól kell megóvnunk magunkat...

Misztikusan hangzik.

Szerda este negyedóra alatt kivégezhettük volna a Spartát, három ziccert dolgoztunk ki – hiába. Nem figyeltünk a kapu előtt. Csak a vezető gól nyugtatta meg a csapatot.

Ami az ön átadásából született. A Venlo ellen megszerezte első hollandiai gólját, szerdától az első gólpasszával is büszkélkedhet. Másfél gólpasszra vagyok büszke, mert a hollandok is így tartják számon a második találatunk előtti beadást: én íveltem Alcides fejére a labdát, ő Jan Kromkamp elé bólintott, a jobbhátvédünk pedig kapásból a hálóba lőtt. Kritikus alkatnak tartom magam, de úgy vélem, eddig sikerült hoznom azt a formát, amely miatt szerződtetett a PSV. Bátran vállalnom kell az egy az egy elleni párharcokat, beadásokat várnak tőlem, és a kapura is veszélyesnek kell lennem. Ezekből ezúttal sem volt hiány.

Történt más is, ami emlékezetessé tette első hazai fellépését…

A felvezetés. A bemelegítés alatt vettem észre, hogy a mátrixtáblán új szerzeményként az én fotóm szerepel, aztán pedig az eddigi eindhoveni akcióimból összevágott kisfilmet vetítették az eredményjelzőn, a piros stoplisomnak külön jelenetet szentelt a rendező. Beleborzongtam. Kevéssel az első gól előtt felnéztem az órára, és akkor vettem észre, hogy továbbra is az én fotóm virít a kijelzőn.

A lelátói adatok szerint harmincötezer új ismerőse lett: lassan vége a nyugodt eindhoveni napoknak. Akár bánhatja is.

Eddig tényleg csendesen teltek a napjaim, de ha idővel meg is változik a helyzetem, alkalmazkodnom kell a körülményekhez, a magánéletemnek kiegyensúlyozottkell maradjon. Ez sem kis feladat, de tudom, hogy megbirkózom vele.