„Kizárható, hogy a kapitányuk leszek”

Nem meglepő, hogy kissé álmos hangon szólt a készülékbe Bora Milutinovics, hiszen mexikói idő szerint reggel nyolc órakor hívtuk. Kíváncsiak voltunk rá, igaz-e a több napilap, internetes portál, valamint informátoraink által is megszellőztetett hír, mely szerint a kapitányt kereső Kisteleki István elnök nemcsak hogy felvette a kapcsolatot az edzővel, hanem meg is egyezett vele. A szerb tréner a világon egyedülálló módon eddig öt különböző válogatottal vett részt világbajnokságon (1986-tól sorban: Mexikó, Costa Rica, Egyesült Államok, Nigéria és Kína), azonban most aligha lesz szövetségi kapitány.

Elnézést, hogy ilyen korán hívom. Nem ébresztettem fel?

Semmi probléma, már éppen fent voltam – mondta Bora Milutinovics. – Nagyjából ilyenkor szoktam felkelni, nem szeretek sokáig aludni. Miben segíthetek?

Kíváncsi lennék, hívta-e önt már valaki a Magyar Labdarúgószövetségtől...

Senki.

Pedig itt, Magyarországon többen is úgy értesültek, hogy ön lehet labdarúgó-válogatottunk következő szövetségi kapitánya.

Ki kell ábrándítsam. Az elmúlt hónapokban senki sem keresett Magyarországról, így kizárható, hogy a kapitányuk leszek. Azt viszont nem tagadom, hogy a legutóbbi két választásnál felvetődött a nevem önöknél, több ismerősöm és egy menedzser is hívott, hogy lenne-e kedvem hozzá.

És mit mondott nekik?

Azt, amit most önnek: érdekelne, azaz érdekelt volna a feladat. Magyarország egy kis ékszerdoboz Európa közepén, ráadásul szomszédos szülőhazámmal, Szerbiával, így örömmel mentem volna oda.

Félve kérdezem: garantálta volna velünk is a vébérészvételt?

Mivel eddig sehol sem garantáltam, Magyarországon sem tettem volna. Az más kérdés, hogy eddig öt különböző országgal is sikerült ott lennem a világbajnokságon, így a tapasztalatommal talán sokat segíthettem volna önöknek.

Mivel foglalkozik mostanában? Bírja még futball nélkül?

Ó, köszönöm szépen, remekül elvagyok. Mexikóvárosban élek a családommal, végzem a mindennapi teendőimet. Ez amolyan stresszmentes időszak az életemben. Sokat sétálok, uszodába járok...

...és gondolom, közben várja az újabb kihívást.

Pontosan. Addig pedig itthon vagyok. Amikor újra munkába állok, úgysem lesz sok időm pihengetni.