A fedélzeten maradhat
„Az elnökség elfogadta a szö vetségi kapitány beszámolóját, és egyöntetűen úgy döntött: kiáll Németh András mellett, aki így folytathatja a munkát a női válogatott élén – jelentette ki Kiss István, a Magyar Kézilabda-szövetség (MKSZ) elnöke, majd hozzátette: – Egyébként is életveszélyes lett volna, ha most, az olimpiai kvalifikációs torna előtt váltunk kapitányt, hiszen az új ember nyilván új elképzeléseket, új terveket hozna, az idő pedig sürget minket.”
Vagyis az ülés egyáltalán nem volt viharos, épp ellenkezőleg. Maga az érintett, Németh András kisimult arccal érkezett, ami azonban távolról sem jelent egyet azzal, hogy lezárta volna a franciaországi aktát. Nem, hiszen ő is bevallotta, hogy a válogatotton belül feszültségek voltak, illetve vannak, és ezt sürgősen orvosolni kell.
„Neveket nem mondanék, de kétségtelen, hogy néhány játékossal le kell ülnöm beszélgetni, hogy tisztázzunk mindent, ami idáig vezetett – mondta érdeklődésünkre a szövetségi kapitány. – Mélyebbre most ne ássunk, legyen elég annyi, hogy a magam részéről nyitott vagyok, rajtam nem múlik, hogy rendezzük a sorokat. A világbajnokság után jó ideig úgy gondoltam, lemondok, de beszéltem számomra fontos emberekkel, akik megnyugtattak, és határozottan kiálltak amellett, hogy folytassam a munkát. Én pedig folytatom.”
Az MKSZ következő elnökségi ülése február 20-án vagy 21-én lesz, a kapitánynak addigra össze kell írnia azt a listát, amelyen az olimpiai kvalifikációs tornára (március 28–30.) utazó játékosok neve szerepel, és persze elő kell állnia egy hosszú távú koncepcióval is. Sőt még egy embert meg kell neveznie, aki a továbbiakban csapatedzőként segíti munkáját, mivel az eddig e poszton tevékenykedő, emellett pedig a Budapest Bank-FTC edzőjeként is dolgozó Zsiga Gyula mérlegre téve érveket és ellenérveket, önként a távozás mellett döntött.
„Amikor hozzáláttam a munkához, őszintén hittem abban, hogy Németh András kollégámmal és barátommal karöltve ki tudunk alakítani egy ütőképes csapatot – írta levelében Zsiga Gyula. – Szomorúan ki kell jelentenem: ez nem sikerült, és a több helyen említett személyi ellentéteket én nem a csapaton belül, a játékosok között érzem, e tekintetben nekem nincsenek komoly gondjaim a csapattal. Az elmúlt időszakban egyre kevésbé tudtam alkotó részese lenni a feladatoknak, ennek ellenére a háttérből is megpróbáltam minél hasznosabbá tenni magam. Idővel rá kellett jönnöm, hogy ebben a szerepben nem tudok igazán a válogatott, a közösség hasznára válni, emellett a saját magammal kapcsolatos várakozásaimnak sem felelek meg.”
Őszinte szavak.
Amire a válogatotton belül is nagy szükség volna.
