A földrész trónjáról a harmadosztályba
Talán néhány dobozból még ma is előkotorható olyan gombfocicsapat, amely Shilton – V. Anderson, F. Gray, Lloyd, Burns – O’Neill, McGovern, Bowyer, Mills, Robertson – Birtles összeállításban rohamozta az ellenfél kapuját. A valóságban pedig ez a kezdőcsapat lépett pályára 1980. május 28-án a Hamburg elleni BEK-döntőben, és hódította el John Robertson góljával másodszor is a Bajnokcsapatok Európa-kupáját. Nem a trónra lépés, nem is a címvédés volt a történelmi tett, hanem az, hogy a Nottingham lett az első klubcsapat, amely bajnoki címeinél (1) több BEK-győzelemmel (2) büszkélkedhetett. Ezt azóta sem mondhatja el magáról senki, mint ahogyan azt sem, hogy Európa trónjáról a hazai bajnokság harmadik vonaláig zuhant.
Bár az is igaz, hogy a pokoljárás nem ismeretlen a Nottingham számára. A Garibaldi önkéntesei tiszteletére alapszínéül a vöröset választó klubot a hokihoz hasonlító ősi helyi játék, a shinney (shinty) képviselői alapították 1865-ben, de egészen a XX. század derekáig nem volt meghatározó tagja az angol élvonalnak. Addig jobbára liftezett, a harmadik ligát is megjárta (1949-től két szezont töltött el ott), és bár utána „megvetette a lábát” az első osztályban, 1959ben pedig FA-kupát is nyert, az igazi felemelkedés mégis az 1972-es kiesés után következett. Néhány év vegetálás után ugyanis 1975. január 6-án munkába állt Brian Clough, másfél évvel később csatlakozott hozzá hű segítője, Peter Taylor, velük pedig megérkeztek a sikerek is. Az 1976–77-es évad végén a csapat visszajutott az élvonalba, a következő szezonban pedig meg is nyerte az első osztályú bajnokságot. Újoncként azóta sem sikerült senkinek a bravúr, mint ahogyan párját ritkító módon első nekifutásra összejött a BEK-diadal is. A Nottingham előtt újoncként csak a Real Madrid (1956), az Internazionale (1964) és a Celtic (1967) tudott BEK-et nyerni, arra viszont a BEK-, illetve Bajnokok Ligája-döntőig legalább kétszer eljutók közül senki sem volt képes, hogy duplázzon, és egyszer se kapjon gólt. A Marseille mindkét fináléját nullára hozta, de 1991-ben tizenegyesekkel kikapott a Crvena zvezdától, míg a Manchester United és a Porto kapott gólokkal őrizte meg százszázalékos mérlegét. A Nottingham viszont Peter Shilton parádéival a Malmö után 1980-ban a Hamburgot is 1–0ra verte meg, és beírta magát az évkönyvekbe.
Ezt a sikersorozatot lehetetlen volt felülmúlni, de igazából még megemészteni sem sikerült Nottinghamben. A Clough-éra hátralévő részében még két Ligakupa-elsőség jelentett némi felüdülést (az 1989-esnél a hazai triplázásért is versenyben volt a csapat, de a bajnokságban csak bronzérem jutott neki, az FA-kupából pedig a stadionkatasztrófával záruló, hillsboroughi elődöntő után újrajátszott meccsen esett ki), de 1993 elején, 23 év után rendkívüli ülést kellett összehívni a klubnál. A gárda rosszul szerepelt, Clough sokat volt beteg, és bár megerősítették tisztségében, április 26-án bejelentette, hogy az idény végén lemond. A kieséssel záruló Brian Cloughkorszak utolsó gólját a tréner fia, Nigel Clough szerezte az Ipswich elleni 2–1-es vereség alkalmával. A Forest akkor még rögtön visszakapaszkodott az élvonalba, sőt azonnal bronzérmes lett, de a gondok egyre fojtogatóbbá váltak. 1996-ban 11.3 millió fontos adósságot mutattak ki a klubnál, a Price Waterhouse tanácsadó cég vette kézbe az irányítást, majd egy alapos átvilágítás után 1997 februárjában a Bridgford Group nevű konzorcium lett a tulajdonos.
Az 1998-as fellángolás, az eddigi utolsó feljutás után pedig megkezdődött a máig tartó agónia. Bár egy ideig a menedzsereknek még pénzük is volt (David Platt például egy nyáron több mint 10 millió fontot költhetett), az akkori ITV Digital nevű csatorna 2000-es évek elején bekövetkezett összeomlása a klubot is magával rántotta. Játékosokat kellett eladni, és bár az anyagi konszolidáció mára megvalósult, a 2005-ös harmadosztályba zuhanásból még nem sikerült magához térnie az egykori sztárcsapatnak. Ettől függetlenül még mindig több mint húszezer az átlagnézőszám a csapat meccsein, de a szurkolók ma már inkább azon klubokat figyelik irigykedve, amelyek részben a Nottinghamnek köszönhetik elindulásukat, illetve színeiket. Közülük az argentin Independiente 14, a hajdan egy garnitúra szereléssel gazdagított Arsenal 13 bajnoki címnél jár. A Forest megrekedt egynél.
