Szép estét, Székelyföld!
A helyszín természetesen ezút tal is Gyergyószentmiklós volt, a helyi fedett műjégpálya, a két résztvevő pedig egyfelől a megannyi romániai (SC és HC Csíkszereda, Progym Gyergyószentmiklós) és magyarországi (Dunaújváros, UTE) klubból összetoborzott székely származású hokisok kompániája – csapatkapitány, magától értetődő módon, a testvérpárharc ötletét megálmodó s a szervezés gondjait magára vállaló Vargyas László, a Dab.Extra.hu vezére –, s az újdonsült Magyar Kupagyőztes újvárosiakra épülő, néhány újpesti korongozóval kiegészített magyar ligaválogatott.
A testvértalálkozó délelőttjére az alfalvi születésű Vargyas feledhetetlen programot szervezett újvárosi társainak, akik persze a kupagyőzelem éjszakáját már jól megérdemelt bulizással töltötték. Szóval a veterán hátvéd meghívta harcostársait a Gyergyószentmiklóstól tíz kilométerre fekvő Borzont falucskába, a helyi Rubin vendégfogadóba, ahol a sült pisztráng elfogyasztása után órákig tartó motoros szánkázás következett felturbózva egy speciális, a quadra hajazó, de lánctalpakkal felszerelt alkalmatosság meglovagolásával.
A fagy mifelénk ismeretlen dimenziókat öltött, délelőtt mínusz húsz fokot mértek, estére, a gálameccs idejére pedig egyenesen farkasordítóra fokozódott a hideg. Mindez azonban cseppet sem zavarta a szentmiklósi hokirajongókat, dugig megtöltötték a – természetesen– fűtetlen csarnokot, ahol talán még fogvacogtatóbb hideg uralkodott, mint odakint. Akárcsak tavaly, ezúttal is tiszteletét tette Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke, a helyi műsorközlő „Szép estét, Székelyföld, szép estét, Magyarország!” köszöntéssel üdvözölte az egybegyűlteket. A helyi műkorcsolyázó lánykák jeleneteket adtak elő a jégen az István, a király zenéjére, a 115 éves gyergyószentmiklósi ipartestület férfikara – négyezer toroktól támogatva – elénekelte a magyar és a székely himnuszt, majd bedobták a pakkot.
Öldöklő küzdelemre persze senki sem számított, nem is vették egymás vérét az ellenfelek, viszont látványos, végsőkig kijátszott akciókból potyogtak a szebbnél szebb gólok. A jóval motiváltabbnak tűnő székelyek négy nullára elhúztak, s csak eztán éledezett a vendégcsapat, bár úgy tűnt, mintha Molnár Szabolcs, a vendéglátók kapusa nem törte volna össze magát, hogy mindenáron hárítson…
Eközben a klubirodán valódi pityókabort mértek – pityóka „székely nyelven” krumplit jelent… –, de amikor a meglepett tudósító rákérdezett, hogy az ördögbe készítenek pityókából bort, az atyafi komoly képpel magyarázta: „Elcseréljük a pityókát szőlőre, s abból lesz a bor. Végsősoron pityókabor, nem?”
Az, bizony… A meccset végül 13–10-re nyerték meg a székelyek, az öldöklő küzdelem hevességét jól mutatja, hogy Kiss Tamás, a magyarok kapusa is ütött gólt…
