A szabadsúly a módi
A legutóbbi csatát a 170 fontos (77.27 kg) szabadsúlyban (catchweight) júliusban Bernard Hopkins és Winky Wright vívta, de márciusban a két egykori legenda, Henry Maske és Virgill Hill sem tíz évvel ezelőtti súlycsoportjában bokszolt, hanem annak súlyhatára felett, de a következő kategória, a cirkálósúly limitje alatt, 190 fontban (87). Hódít az új bokszdivat: a két, egykor szintén félnehézsúlyú német, Dariusz Michalczewski és Graciano Rocchigiani jövő májusi „veterántalálkozóját” – a Tigris 40, Rocky 44 éves – is ebben a kategóriában tervezik. Az amerikai Roy Jones és a Puerto Ricó-i Felix Trinidad pedig a nagyközépsúly feletti, de a félnehézsúly alatti 170 fontban csapna össze.
Régebben sem volt ritka a súlycsoportváltás, a 19. század végén Bob Fitzsimmons eredetileg középsúlyban lett világbajnok, de legyőzte a nehézsúlyú bajnok Jim Corbettet is, sőt félnehézsúlyban is ő volt a király. Csak Roy Jones volt képes a bravúr megismétlésére, hogy ebben a három kategóriában a csúcsra jutott. Trinidad három kategóriában volt bajnok – váltósúly, nagyváltósúly és középsúly –, de nyilván nem ad annyi előnyt Jonesnak, hogy felmenjen ellenfele felségterületére, a félnehézsúlyba. A szabadsúly lényege, hogy mindkét fél enged egy kicsit, az egyik fogyaszt, a másik felszed néhány kiló izmot, de egyik sem sanyargatja agyon a szervezetét, hogy beférjen az eredeti súlyhatárok közé. De miért nem valamelyik világszövetség vb-címe a tét?
Viszonylag egyszerű a válasz: ezek a bunyósok már túl vannak pályafutásuk csúcsán, ugyanakkor még akkora a nimbuszuk, hogy fizetős tévécsatornák számára is eladhatók. A regnáló uralkodó ellen a presztízsüket tennék kockára, így viszont a másiktól kikapni sem szégyen. Rácz Félix – aki nem is olyan régen sikeres bokszmenedzser volt – rávilágít a lényegre: „A mérkőzésszervezők a nagy nevekre hajtanak. Az amerikai piacon a fizetős kábeltévé ötven dollárért a lakásokba viszi a bunyót. De az sem mellékes szempont, hogy a szabad kategóriák nem tartoznak egyik világszervezet égisze alá sem, tehát nem kell a címmérkőzés jogdíja címén egy rakás pénzt kifizetni.” S hogy mennyi az annyi? A Nemzetközi Bokszszervezet (IBO) nagyváltósúlyú bajnoka, Kovács Attila esetében a jogdíj 24 ezer dollár volt, a kihívó meccspénze három, a címvédő öt százalékát köteles befizetni. Rácz elmondta, a négy nagy szervezetnél nagyságrendileg hasonló a tarifa, középsúlytól felfelé nagyobb összegről van szó, nehézsúlyban ez a summa mintegy 70 ezer dollár. Noha ezek a bunyósok már milliomosok, egy centet sem akarnak elveszteni. „Megkockáztatom, hogy Németországban Michalczewski és Rocchigiani összecsapása relatíve nagyobb érdeklődést vált ki, mint Jones és Trinidad küzdelme Amerikában.”
Dariusz korábban azt mondta, 10 millió euró alatt szóba sem áll egy ilyen tetemrehívásra, Rocchigiani pedig arra a kérdésre, hogy a sportról vagy pénzről szól-e a dolog, megadta a választ: „Alapjában véve a pénz áll az előtérben.”
S kell még egy kis felhajtás is: Roy Jones a promóciós körút egyik állomásán már kijelentette: „Négy meneten belül leverem Titót.” Mire az így replikázott: „Nincs észnél, ha ilyet mond. Roy, mit szólsz hozzá, ha a másodikban kiütlek?” Kérdés, melyikőjüknek lesz igaza, ami viszont szinte biztos, hogy telt ház lesz a profi boksz szentélyében, a Madison Square Gardenben.
