Lesújtotta a kínos kudarc

A világbajnokság egyenes ki eséses szakaszát a Nemzetközi Kézilabda-szövetség (IHF) díszvendégeként Párizsban nézte meg Farkas Ágnes, válogatottunk korábbi klasszis átlövője. A mieink leszereplését ő is sajnálta, hiszen a negyeddöntőtől egyetlen magyar győzelmet sem láthatott, az Angola elleni kínos fiaskó után pedig könny szökött a szemébe.

„Le vagyok sújtva – foglalta össze röviden az érzéseit Farkas Ágnes. – Egyáltalán nem lettem volna elégedetlen, ha megszerezzük a hetedik helyet, elvégre csapatunk minimális célja ez volt. No de így…”

Az átlövő hangsúlyozta, hogy két-három klasszissal nem lehet huzamosabb ideig jól szerepelni egy-egy világversenyen, és úgy sem, ha a válogatottnak szűkös a repertoárja.

„Meg lehet nézni, hogy a legjobb csapatok minden mérkőzésre igyekeznek valami újat kitalálni, amivel meglephetik az ellenfelet. Ez nélkülözhetetlen az eredményességhez, mert hihetetlenül kiegyenlítődtek az erőviszonyok. Ehhez képest a mieink meglehetősen sematikusan kézilabdáztak.”

S hogy mit hoz a jövő?

Farkas Ágnes szerint még jobban meg kell szervezni az utánpótlásképzést, hogy tartani tudjuk a lépést a világelittel. Vagy legalábbis megpróbáljuk tartani.

„Nem szégyen mástól tanulni, ezért valami hasonlót kellene kitalálni, mint amit például a dánok tettek a nyolcvanas években. Szervezett formában felépítették az utánpótlásképzést, amelyre alapozhat az élsport. Nálunk most az a helyzet, hogy akadnak kimondottan jó kézilabdázóink, de hatalmas kérdés, hogy mi lesz a sportág profi csapataival, ha ők abbahagyják?”