Még egy hatalmas pofon

Regge kilenc órakor lépett pályá ra a magyar válogatott a vb záró napján. Németh András csapata, amely két éve még vb-bronzérmet ünnepelt, ezúttal a 7. helyért csatázott Afrika legerősebb válogatottjával. Angoláról tudni kell, hogy január 7. és 17. között házigazdája lesz a női Afrika-bajnokságnak, amely egyben olimpiai selejtező (a győztes utazhat Pekingbe). Meglepő lenne, ha nem az angolai együttes végezne az élen, s ez azt is jelenti, hogy a vb-végeredmény alapján olimpiai selejtezőbe sorolandó csapatok közül kikerül(het) Angola, s ennek köszönhetően eggyel hátrább csúszik a vb-ről selejtezőbe jutók sora.

Az biztos, hogy a vb- és a legutóbbi Eb-eredménye alapján Norvégia és Oroszország olimpiai szereplő, s ugyanezt mondhatja el magáról az Ázsia-bajnok Kazahsztán, a pánamerikai bajnok Brazília, a leendő Afrikabajnok, várhatóan Angola és a házigazda Kína. A fennmaradó hat helyért előre meghatározott rendszerben három négycsapatos selejtezőcsoportból további két-két együttes utazhat a nyári játékokra. A magyar válogatott tagja valamelyik olimpiai selejtezőcsoportnak, s ezt vb-helyezésével vívta ki. Más kérdés, hogy ez volt az MKSZ elnöksége által kitűzött minimális cél, amelynek túlszárnyalását okkal várták el az együttesért rajongó szurkolók, a csapatra sokat költő szponzorok.

Sokaknak keserű csalódás, mi több, kiábrándító a Némethcsapat gyenge szereplése és az ebből fakadó igen szerény helyezése. Nehezen gyógyítható, fájó seb, hogy együttesünk nem maradt az elitben, s katasztrofális (le)szereplését az Angola elleni vereséggel „koronázta meg”.

Az utóbbi három év mélypontjára került a válogatott: tavalyelőtt vb-bronz, egy esztendeje Eb-5., az idén vb-8. hely a mérlege Németh András együttesének. Világversenyen az ideinél rosszabb eredményt (vb-9.) 1997-ben ért el válogatottunk.

A magyar csapat nagyon kibabrált önmagával és híveivel, amikor lemaradt az elődöntőről. Az pedig már csaknem másodlagos, hogy a győzelmek után átélt kisiklásokat szakmai, lélektani, egészségügyi vagy más magyarázatokkal meg lehet indokolni, s a problémákat fel lehet tárni (ezt persze a szűk szakmai berkeken belül érdemes is mielőbb megkezdeni, hogy a megoldás gyorsan, a márciusi olimpiai selejtezőig megszülethessen).

Az Angola elleni, a mieink szempontjából gyalázatos meccsre a kapitány nem nevezte Balogh Beát és Tomori Zsuzsát, a többiek pedig azt gondolták, hogy teljesen leengedve, álmosan, kedvetlenül, rutinból is megverik Angolát, amely a vb-k történetében az első afrikai ország, amely a nyolc közé került. Nem verték meg, sőt pironkodva, lehajtott fejjel és sírva kellett lejönniük a pályáról.

A lelkes és technikailag jól képzett afrikaiak többször feljöttek egy-két gólra, aztán néhányszor egyenlítettek is. Ilyenkor Németh András hevesen perlekedett a lányokkal, majd csordogált tovább a meccs, amelyen a mieink Görbicz Anitát lövették, hogy gólkirálynő lehessen. Az 55. percben Angola átvette a vezetést, majd 36–34-re, tíz másodperccel a vége előtt pedig 37–36-ra vezetett. Németh András időt kért, de már késő volt. Angola nyert, a mieink mélyponton zárták vesszőfutásukat.