Különb elbánásra számított hét év után

Csapata gyenge teljesítménye miatt egy fordulóval az őszi idény befejezése előtt mentették fel állásából Öhler Lászlót, a Bp. Erőmű edzőjét. A szakember hét esztendőn keresztül irányította a Budafoki úti gárdát, és bár az NB III Duna-csoportjában szereplő együttes az utolsó helyen szerénykedik a 16 csapatos mezőnyben, Öhler László némi keserűséggel távozott szeretett klubjától.

Meglepődött, amikor közölték önnel, hogy a továbbiakban nem számítanak a munkájára?

Nyugodtan fogalmazhat úgy is, hogy kirúgtak. Tény, az ősszel nem szerepeltünk jól a bajnokságban, ám legalább azt a lehetőséget megadhatták volna a vezetők, hogy befejezzem az idényt a csapattal. Úgy korrekt azonban, ha megemlítem, szép időszakot töltöttem a klubnál, amelyet még az utolsó napon történtek sem tudtak elrontani. A vezetőkkel korrekt munkakapcsolatot alakítottam ki, hagytak dolgozni, és sosem szóltak bele a szakmai munkába. Igazából nem is volt miért, hiszen minden évben olyan eredményeket produkáltunk, amellyel mindenki maximálisan elégedett lehetett.

Az imént azt mondta, hogy váratlanul érte a kirúgása, mégis korrekt munkakapcsolatról beszél?

Ha nem megy jól a kupleráj, akkor a madame-ot rúgják ki, jelen esetben az edzőt. Az idei gyengébb szereplés azonban egy folyamat következménye, és az idén egyetlen vezető sem kérdezte meg, milyen problémákkal kell megküzdenünk. Senkit sem foglalkoztatott ez a kérdés, vagy legalább is engem senki sem keresett meg. Szívesen elmondtam volna, hogy két évvel ezelőtt, amikor a pályánkon egy cég feltárásokat, ásatásokat végzett, már sok probléma volt. A bizonytalan jövő miatt jelentősen meggyengült játékoskerettel kezdtük a szezont, és az igazolások ad hoc jelleggel történtek. Ráadásul az előző bajnokság tavaszi idényében sikeresen szereplő együttesből sérülés miatt hosszú hetekig nem számíthattam Bárdos Zoltánra, Szedlák Péterre, Herczog Gyulára és Fehér Zoltánra sem. Mindenesetre ha csak két napig lettem volna edző, akkor is sértőnek tartanám, hogy így rúgtak ki, hét év után pedig felettébb furcsának találom.

A játékosok hogyan fogadták a hírt?

Igazából nem is tudom, hogyan kellett volna viselkedniük, mivel tizenöt esztendős edzői pályám során még sohasem kerültem ilyen helyzetbe. Néhány labdarúgó elbúcsúzott tőlem, összeszedtem a holmimat, majd eljöttem. Csak abban bízom, hogy mihamarabb sikerül csapatot találnom, mert most úgy érzem, ha nem, akkor végleg elmegy a kedvem a labdarúgástól.