Bár a pozíciója nem beton biztos, kapkodnia felesleges, hiszen majdnem olyan ajánlólevelet tud felmutatni a hazai, illetve a külföldi futballvezetőknek, mint amilyennel az üzleti életbe kívánkozó, jóhírű egyetemen végző diák büszkélkedhet: Várhidi Péter amellett, hogy eredményesen megvalósította a válogatottnál az eltervezett generációváltást, a legfrissebb FIFA világranglista szerint huszonhat helyet lépett elő a nemzeti csapattal – immár 50. Magyarország (lásd keretes írásunkat). Ám hiába a teljesített elnökségi igények, hiába az elfogadott kapitányi beszámoló, és hiába a csapat megszerettetése a szurkolókkal, a december 13-i ülésen Kisteleki István nem hosszabbította meg Várhidi Péter év végén lejáró szerződését, január 15-re tolta el a döntés időpontját, hogy addig kedvére tárgyalhasson külföldi szakemberekkel.
A kapitány azonban nem törődött a számára talán megalázónak is értékelhető határozattal, nem ajánlotta fel a lemondását. A szurkolóknak viszont nem kellett több, elindultak a pletykák: hallani, hogy a kapitány elmúlt évben nyújtott munkája több külföldi klubvezetőnek feltűnt, s már konkrét ajánlatokkal bombázzák Várhidi Pétert, de úgy tudni, Magyarországról is kapott már felkérést – meglepő feltételezések szerint az sem elképzelhetetlen, hogy ha Várhidi Pétert leváltják, és nem vállalja az U21-es gárda vezetését, akkor a Garami József–Pölöskei Gábor duó veszi át az utánpótlás-válogatottat, a kapitány pedig az MTK-nál folytathatja... Kérdés, ha van valóságalapjuk a híreknek, s tényleg megkeresték már az edzőt, érdekli-e bármelyik lehetőség?
„Tartozom annyival a játékosoknak és a mellettem kiálló szurkolóknak, hogy az utolsó pillanatig kivárok – fogalmazott Várhidi Péter. – Még akkor is, ha ezzel vállalok némi kockázatot, hiszen ha január tizenötödikén nem hosszabbítnak velem, olyan helyzetbe is kerülhetek, hogy nem lesz lehetőségem munkát vállalni – hozzáteszem, meghatározatlan idejű megállapodás köt az MLSZ-hez, mint szövetségi edző. De mint korábban is mondtam: számomra a kapitányi munka az edzősködés csúcsa Magyarországon, s mivel én nemcsak egy jelölt vagyok a sok közül, hanem az a tréner, aki eddig a nemzeti csapat kispadján ült, talán megéri türelemmel lenni. És tessék, most az a furcsa szituáció állt elő, hogy az a pozitív megítélés, ami az országban, a szurkolók körében tapasztalható a válogatott kapcsán, illetve az Európába eljutó hírek miatt külföldön, engem kényszerít versenyhelyzetbe, mert immár a nemzetközi szakemberek számára is csábító lett a magyar csapat.”
A bátor fiatalítás, a világbajnok olasz válogatott 3–1es legyőzése nemcsak a magyar csapatnak, de a szövetségi kapitánynak is hírnevet szerzett Európában, sőt a világ,
folytatás...
