A vegyes zónában – jobb vállán egy tetovált pillangóval, szemében halálos nyugalommal – válaszolt kérdéseinkre Laure Manaudou, amíg kísérője, egy domina külsejű idősebb francia hölgy el nem rángatta onnan.
Mit jelent önnek ez a győzelem?
Minden téren szakítottam a múltammal, átalakítottam a taktikámat is. Azelőtt gyorsan kezdtem, majd még tovább fokoztam a tempót. Most, hogy kilométerre kevesebbet edzem, változtattam. Lassabban úszom a táv első felét, majd robbantok. Bejött: hatéves Európa-csúcsot javítottam meg.
Délelőtt kihagyta a százméteres vegyes úszást. Miért?
Régebben mindig vállaltam a száz vegyest, most már nincs rá szükségem, miként a nyolcszáz gyorsra sem. A száz hát mellett csak a kétszáz és a négyszáz gyorson indulok ezentúl. Mint mondtam, kevesebbet úszom, de intenzívebben, és jobban odafigyelek a technikára.
Milyen változást hozott az életében a hazatérés?
Annak idején tizennégy évesen önállósítottam magam. Meglehet, nem volt a legjobb döntés. Most szorosabbak a kötelékek köztem és a családom között. Egyesek ezt úgy interpretálják, hogy édesapám, aki egyben a menedzserem is, szorosabbra fogta a gyeplőt.
Milyen céllal érkezett Debrecenbe?
Nem tűztem ki magam elé konkrét célt, csak azt, hogy lazán, lelki teher nélkül versenyezzek. És ez jobban nem is sikerülhetett volna. Lezárult életemben egy zűrös időszak. De az is lehet, hogy huszonegy éves koromra felnőttem.
