Sima edzőmeccs lett

A melegítés előtt az NB I két legtehetségesebbnek tartott fiatal edzője kedélyesen mosolyogva, egymással beszélgetve lépett a terembe. Bár talán már nem is helyénvaló a tehetséges jelző Pór Péterre és Sabáli Balázsra, hiszen az előző szezonban egymás ellen vívta a két tréner a bajnoki és a kupadöntőt is. Mindkétszer Pór Péter mosolyoghatott elégedetten, hiszen az Olaj minden létező címet besöpört. Sabáli pedig vándorbotot fogott a kezébe, és meg sem állt Körmendtől Paksig. Volt miért visszavágnia, hiszen az ellenfél edzőjének csapata az előző szezonban hatból hatszor verte meg az ő együttesét.

Pór Péter kedélyes ember, remek beszélgetőtárs, ám ezúttal hamar lehervadt a mosoly az arcáról. Aki ránézett a szolnokiak cserepadjára, rögtön megértette, miért is nehéz az Olaj szakvezetőjének a helyzete, s ugyanez igaz csapatára is. Andrius Jurkunas, a kezdő ötös egyik alapembere sárga pólóban üldögélve társai mögött, csak szurkolhatott a parketten harcolóknak. A litván triplakirály csonthártyagyulladása miatt nem segíthetett odabenn.

A paksiak teljesítményét látva talán akkor sem lett volna sok esélye a bajnoki címvédőnek, ha a 204 centis magasbedobó a pályán szaladgál piros mezben. Bár ilyen esetben rendre felmerül a „tyúk, vagy a tojás” örök problémaköre. Mármint hogy melyik volt előbb… Az, hogy a paksi centerek azért fickándozhattak kényükre-kedvükre a palánkok alatt, mert az Olaj-szurkolók kedvence nem volt ott a pályán, avagy ha a hazai magas emberek így játszanak, akkor Jurkunas a pályán sem állíthatta volna meg őket.

Mindenesetre sokatmondó tény, hogy míg az Atomerőmű centerei – Gulyás Róbert, Panta István és Horváth Zoltán – az első negyedben 8, 7, 5 megosztásban 20 pontot szereztek, addig ezzel szemben csak Harazin Tamás 2, és Miroslaw Lopatka 1 pontja állt. Mindeközben a hazai csapat 17 ponttal vezetett (a szünetben 21–9 volt a leszedett lepattanók aránya.)

A lényegi kérdések a második negyed közepére eldőltek – hússzal jártak előrébb ekkor a Tolna megyeiek. A szolnokiak közül egyedül Thomas Kelley játszott úgy, ahogyan elvárható volt, később már a kiváló amerikai irányító is belátta, ezúttal csapata csak egy lehetőséget kapott arra, hogy még egyet eddzen – bajnoki körülmények között – a szombati, Körmend elleni hazai mérkőzésre.

A paksiak köszönték szépen a győzelmi esélyt: éltek vele.